 |
||||||||||||
 |  |  |  |  |  |  |  |  |
||||
 |
 |
|||||||||||
 | KISLEMEZMUSTRA And I Wonder Marian Gold első szóló kislemeze. A korszak meghatározó darabja, már-már slágeres motívumokkal. Sejtelmes intró, erős és pontos ritmusszekció, kellemes szintetizátor-hangzások gitárokkal megspékelve, Gold ragyogó énekével. Az együttes lemezcége - szokásához híven - meglehetősen nagy csendben jelentette meg Marian Gold első szóló kislemezét is, melyről 1992 nyarán a berlini fanclub újságjából, a Moonpaper-ből értesültem. A dalt nem is hallottam, csak jóval később, valamikor ősszel, amikor a Heltai barátaim megszerezték a már megjelent So Long Celeste album egy lengyel kalózverzióját. Így voltaképpen nem volt felvezető számomra ez a dal, nem is tudtam, mire számítsak. Az album első meghallgatásakor viszont már rögtön megfogott az And I Wonder. A kislemez borítójára Gold fényképe került: szemeit becsukva, karjait maga előtt keresztbe, a vállaira helyezve. Arcára egy festményt vetítettek, amely nem más, mint Frederick Leighton Flaming June című képe. Mint később megtudtuk, Gold ezt a festményt szerette volna felhasználni az album borítójához, de végül a kislemezhez választották. Az And I Wonder eredetileg egy rock dal. A kiváló produceri munkával sikerült megtartani eredeti karaktereiből, köszönhetően a The Kid and Jon párosnak. Van benne szerencsére egy jókora adag abból a himnikus emelkedettségből is, amit én annyira szeretek az Alphaville (ebben az esetben Marian Gold) dalaiban. Az intró egy sejtelmes, folyós szinti motívumot kapott rögtön Gold énekével, az első versszak alatt. Erős és pontos ritmusszekció, ipari hatású, csattogó dobokkal. Remekül elhelyezett zongora és gitártémák színesítik az amúgy lendületes és magával ragadó nótát. Az éneket tekintve Marian hozza a már jól megszokott formáját. A dal szövegét pedig azok a felkelések ihlették, amelyek rendszerint megtörténtek a 70-es és 80-as években, Berlinben, május elsején. Az alapváltozaton kívül egy ún. Eye Q Mix, és ennek instrumentális verziója került még a cd maxi és a 12" lemezekre. Míg a single verzió magában hordozza a dalban rejlő rockosabb vonalat, a remixről ez egyáltalán nem mondható el. Csupa elektronikus hangszínek, samplerek, amelyek teljesen új ruhába öltöztetik a dalt, egy egészen más zenei világba helyezve azt. Összképét tekintve pozitív hatást váltott ki belőlem már akkoriban is, mert sikerült úgy nyúlni a dalhoz, hogy az nem roppant össze, nem lett agyon effektezve és nem lett a felismerhetetlenségig összekuszálva. Ugyanakkor a 90-es évek techo őrületén lovagolva egy igényes, vállalható és hallgatató verziót sikerült letenni az asztalra. A táncparketteken nem biztos, hogy használható volt - hiába az instrumentális változat - mert a ritmusa meglehetősen lassú és vontatott. "Pihentetőnek" viszont kiváló. A kislemez b oldalára az elhíresült Elegy-Legend-Sirens trilógia középső része került. Érdekessége, hogy mindhárom dal egy tőről fakad (Janey Diamond verse) és az évek folyamán többféle zenei formát öltött. A Legend Jim Morisson klasszikus idézetével kezdődik ("Is everybody in? The ceremony is about to begin"), majd fokról-fokra építkezik: rendkívül dinamikus, ipari hatású dobok, erőteljes gitárjáték, Gold lendületes, magával ragadó előadásmódja jellemzik. Remek b oldal, a korszak talán egyik legjobb dala.
|
|
||||||||||
 | | | | | | | | | |
|
| |
