CATCHING RAYS ON GIANT - INTERJÚ MARIAN GOLD-DAL (2010)
(válogatás)

Novemberre jelentették be az új Alphaville albumot a Catching Rays On Giant-et. Mi várja a hallgatót az új lemeznél, hogyan szól ma az Alphaville és mit készítettek elő?
Nos, hogy mi vár a hallgatóra? Először is 12 vadonatúj dal, melyek közül kettőt az elmúlt 4 évben többször játszottunk élőben. Ez az első album, amit teljesen új összetételben vettünk fel, mert 1997 óta nem adtunk ki új albumot nagy kiadónál. Ez 13 évvel ezelőtt volt, akkor még Bernhard Lloyd az együttesben volt. Rick már korábban kilépett. Már 6 éve együtt játszom a mostani tagokkal az AV live formációjában. Ennyiben ez ma egy teljesen új szituáció. De úgy gondolom, hogy a fő irányvonalat, ami az AV-t jelenti, tovább tudtuk folytatni. 2003-ban egy online projektet szerveztünk, ahol egy nyitott webes produkcióban a rajongóink közreműködésével egy albumot gyakorlatilag online hoztunk létre. 4 cd jött létre, amit Crazyshow címmel jelentettünk meg. Az elmúlt 7 évben folyamatosan turnén voltunk, Londonban és Berlinben voltunk otthon, új dalokat írtunk, így a mostani CD készítésekor egy nagy zenei tárházhoz tudtunk visszanyúlni. Mondhatni egy első-album-szituációban voltunk. Rengeteg előnye volt egy koncepciót vetíteni és aztán meg is valósítani. Úgy gondolom, hogy egy nagyon zárt album jött létre, valószínűleg a legtömörebb és a legzártabb, amit valaha készítettünk.

Volt az együttes múltja valamilyen befolyással az alkotásra, a dalok írására?
Igen, hogyne. A múlt mindig nagy szerepet játszik, ha az ember dalokat ír. A múlt az az alap, amiből az ember alkot, ha új dolgokat vesz fel. Van néhány szám az albumon, aminek anekdotikus karaktere van,  mint pl. az utolsó, ami egy szituációt ír le, ami velem történt röviddel egy koncert előtt Port Of Spain-ben és ezt az esetet tükrözi vissza. Van még néhány másik szám, amik teljesen konkrétan a múltunk bizonyos eseményeivel játszanak, különösen azok, amelyeket az elmúlt 7 évben írtunk. Ugyanakkor mindenképpen el kell mondanom, hogy az album nem ad áttekintést az utolsó 7 évről. Természetesen csak egy szelet abból, amit átéltünk. De az élmények a legelső háttér, ezek azok, amelyek új dalok írására ösztönöznek.

Volt az Alphaville múltjában egy sikeres szakasz, és egy időszak, ami zeneileg nagyon értékes volt, de nem volt annyira sikeres. Gondolkozik ezen az ember, ha új albumot ír?
Egyszerűen: az ember sikeres akar lenni. Ennyiben gondolkozik rajta. De arról, hogy mi történ igazából, kevesebbet, inkább arról, hogy hogyan is alakítsa át optimálisan a dalokat. Az Alphaville karakterisztikus hangzását minden lemezünkön megőriztük, és ez az új albumunkon is hallható. De nincs visszaigazodás  az első 3-4 albumunkhoz, amelyek meglehetősen sikeresek voltak. A perspektíva a jövő irányába mutat. Kétségtelenül van egy csomó ember, akik miután meghallgatták az albumot, azt mondják, hogy erős párhuzamot látnak az első albumunkkal. Ez talán a koncepción múlik. Most először tértünk vissza a slágerorientált dalkiválasztáshoz, ennyiben valóban párhuzamot lehet vonni az első albumunkkal.

A borító nagyon futurisztikus lett. Nagymesternek mutat téged, körülvéve különböző találmányokkal, szerkezetekkel és eseményekkel. Milyen ötlet rejtőzik mögötte? 
A kép egyes elemei asszociációk az albumon található szövegekhez és dalokhoz, és aki a dalokat figyelmesen hallgatja, meg tudja találni a borítón. De egyszerűen ötleteket is kaphat tőle. Mivel ezeket a mozaik kövecskéket, amelyekből a borító összeáll mindenekelőtt a zene és a szöveg inspirálta, egy vizuális benyomást ad az album eseményeiről. Tulajdonképpen nem terveztük, hogy egy nyomatékos koncepciót írjunk, és egy koncepcióalbumot készítsünk, de többé-kevésbé azzá fejlődött. A koncepcióalbumoknál - legalábbis az én nézetem szerint - az első meghallgatáskor nyert összbenyomás a második alkalommal egy teljesen más perspektívából teljesen újként mutatkozik meg. Ez tulajdonképpen nagyon jól működik az új albumunknál. Büszke lennék, ha előre így terveztem volna, de nem tettem. Egyszerűen így adódott és ennek nagyon örülök.

Mit jelent az album címe?
Egy csomó "titok" található  az albumon, és dolgok, amik nincsenek annyira közvetlenül elmagyarázva. Az album címe az egyik közülük. Nagyon erősen inspirálták az események, amelyek az alkotás alatt történtek. Ehhez nem szeretnék többet hozzáfűzni. De amit a címen nagyszerűnek tartok: meghív, hogy magad találj ki hozzá valamit. A túl sok magyarázat elzárja ezt az utat a hallgatótól.
Amikor a tracklistát készítettem - miután minden szám elkészült és a számokat először a helyes sorrendben hallgattam, akkor derült ki számomra, hogy istenem, ez egy koncepcióalbum. Ez ódivatú, egyáltalán nem akartunk koncepcióalbumot készíteni, de valahogy mégis azzá formálódott. A magányosság különböző variációiról szól, tulajdonképpen ez a durva képaláírás, ez a főszereplője minden dalnak, ez az album fő témája.

Ha az ember az Alphaville-ről beszél, egyből olyan nagyszerű popdalokra gondol, mint pl. a Forever Young, mely egy egész évtized himnuszává vált. Nagyobb igényeket állít magának a dalok írásakor, az együttes nagy sikereivel a háttérben?
Igen, de ez kevésbé függ össze a nagy sikerekkel, inkább azzal, hogy a növekvő korral nekem egyre jobban nehezemre esik dalokat írni, mert az ember egyre kritikusabb lesz magával szemben, egyre több tapasztalatot gyűjt, és a dalírás egyre erősebb racionális nyomatékot kap. Sok dolog, ami korábban ösztönből, vagy megérzésből készült, most egyszerre nagyon racionalizált, a fejből kormányzott. Ezt az analitikust helyzetet letenni, és ismét az intuitív aspektusra áttenni - ahogy sajnálatomra meg kellett állapítsam - a növekvő korral meglehetősen nagy erőt igényel. De ha valakinek az az őrülete, megszállottsága, zeneszeretete van, ami nekem, az ugyanúgy, mint korábban - mozgat, és ez még így sem olyan rossz. Ha még jobban nehezemre fog esni zenét írni, akkor sem fogom abbahagyni. De természetesen a kor csökkenti az outputot, egyszerűen több időre van szükség a szövegek írásához, mint korábban.

Ha az új albumot zeneileg összehasonlítjuk a régi Alphaville albumokkal, leginkább az a szembetűnő, hogy ennek az albumnak ereje van. Ez azért egy másik alkotási mód, mint amire emlékszünk.
Az különbség talán abban van, hogy az  eddigi karrierünk során 8 vagy 9 albumot készítettünk. Ez nem különösebben sok, mert mindig sok időre volt szükségünk. Ehhez szoktunk a kezdetektől. Amikor az elő albumunkat készítettük, komplett amatőrök voltunk, senki nem tudott rendesen játszani, rá voltunk szorulva a kis ritmusgépeinkre és más játékszereinkre, hogy a mániákus zenei álmainkat valahogy megvalósíthassuk. Ez természetesen mindig hosszú ideig tartott, így aztán mindig úgy alakultak a dolgaink, hogy egy-egy albumon nagyon sokat dolgoztunk.
Ezúttal egész másként volt. A múlt év végén ajánlatot kaptunk az Universal-tól, akik Bushido és Jay-Z Forever Young feldolgozásainak sikerei miatt észrevették, hogy a Alphaville név továbbra is érdekes lehet. Ajánlatot tettek az új album elkészítésére. Nem kaptunk tőlük sok időt, extrém nyomás alatt álltunk, amit korábbról egyáltalán nem ismertünk a kényelmes hippi mentalitásunkkal. Ez ahhoz vezetett, hogy sok döntést ösztönösen, hasraütésszerűen hoztunk meg, nem igazán átgondoltan, és talán ezért több dolgot csináltunk jól, mint "normális viszonyok" között általában. Így a demók eredeti erejét átvittük  a produkcióba, feltételezem, ez lehet az oka. Az egész album stilisztikailag zárt, ellentétben a többi másik albummal, amelyek  minden lehetséges irányba mentek. Ez az album talán a legkoherensebb album, amit valaha készítettünk.

Ha már a lemezkiadót említetted, a promócióival mi a helyzet?
Az album megjelenésével rengeteget szerepelünk a médiában, amelyre 10 éve nem volt példa. Technikai okok miatt a tv-ben vagy más alkalmakkor nekünk is fél vagy teljes playbacket kell játszanunk, én ezt személyesen szörnyűnek tartom, és nagyon nem szívesen teszem. Ilyen rendezvényeken mindig fekete kesztyűt veszek fel. Így legalább a kitartó rajongóink tudják: ez nem igazi, igazából nem énekel, az egész csak színház.
De ami fontosabb, hogy lesz tavasszal Németországban egy, az albumot bemutató turnénk, amelyre jelenleg is készülünk. A turné indulásával párhuzamosan fog megjelenni az album második kislemez is.

Fordítás: Voyager (2011. január)