KISLEMEZMUSRA

DANCE WITH ME
B oldal >Nelson Highrise Sector Two: The Mirror
(1986. március 27.)

Az Afternoons In Utopia albumot beharangozó kislemez, a nagy visszatérő.
Igazi táncszám, remek hangszereléssel, költői tartalommal. Az együttesre jellemzően aprólékosan kidolgozott zenei témák, Gold óriási éneke. A dal New York-ban került felvételre amerikai producerek irányításával, amerikai vendégzenészek közreműködésével. Szintén New York-ban készült videó.
Igényes 12" verzió, a b oldalon egy himnikus hangulatú dal, a Nelson Highrise Sector 2: The Mirror.
A single Top 20 siker volt Európában.

A nyolcvanas években megszokott trend volt, hogy a zenekarok majdhogynem minden évben adtak ki egy-egy albumot. Az Alphaville 1984-es berobbanása, első albumuk világsikere után is helyénvaló lett volna az 1985-ös folytatás, ám a váratlan tagcsere után abban az évben csak a Jet Set című kislemezük jelenhetett meg, miután az együttes jogi-és pénzügyi vitákba keveredett lemeztársaságával a Wea-val. Az ügy bíróságra került, a pert az Alphaville elvesztette, így csak annak lezárása után fejeződhettek be a második albumuk munkálatai. A késést tovább tetőzte Gold hangszál-és súlyproblémája. Ilyen előzmények után jelent meg 1986. március 27-én a visszatérő kislemez, a Dance With Me.

Az első album dalainak szintetizátor orientált hangzásvilága után kellemes meglepetésként hatott az új dal. Bár igaz, hogy a Dance With Me is szintetizátor alapokra épülő nóta, de sikerült továbblépnie az együttesnek a zenei hangzás tekintetében: igazi dobok és gitárok is helyet kaptak benne. Az együttestől a már jól megszokott zenei igényességgel felépített dalszerkezetet kaptuk: az intrót követően - amelyben már gitárjáték hallható - egy nagyszerű, fő zenei motívumnak is nevezhető rész következik, amely később, az utolsó refrén előtt szólóként is megismétlődik. Érdekesség viszont, hogy a korábbi daloktól eltérően, nincs hangszeres rész az első refrén és a második versszak között. Így tehát a dal szerkezete a következőképp alakult: intró - szóló - első versszak - refrén - második versszak - refrén - szóló -refrén. Akkoriban előszeretettel emlegették a táncszám kifejezést a nótára, s bár való igaz, hogy táncolható, remek hangulatú, Gold elkápráztató éneke és költői szövege mégis kiemeli a tucat számok tömegéből. Jól példázza ez a kislemez azt is, miként gondolkodott a zenekar az igényes popzenét illetően. Ennek megvalósításában olyan neves amerikai producerek voltak segítségükre, mint Steve Thompson és Michael Barbiero.  (Ők ketten jegyzik az album egy másik dalának, a Fantastic Dream-nek is a zenei rendezését.) Dicséretükre váljék a rendkívül dús hangzás elérése, a nagyszerű keverés és a profi tálalás tökéletes összhangja. A 12" verzióra került Empire Remix pedig csak fokozza bennem a fent leírtak eufóriáját, eszembe juttatván azt a vasárnap délutánt, amikor is a dal megjelenése után a hazai rádiózás egyik korszakalkotó műsorában, a Poptarisznyában háromszor került lejátszásra a Dance With Me, úgy hogy harmadszorra már a maxi verziót mutatta be a Bétót Lacika. Mekkora szenzáció volt is ez! Még szerencse, hogy mindenki így kezelte és így is élte meg! És ha már ez a műsor szóba került, itt kell, hogy megemlítsem, 1986 legnépszerűbb dala szintén a Dance With Me lett, legalábbis a Pop Tari Top slágerlistáján.

A remixre visszatérve: ez is azzal az elvvel készült el, mint a zenekar korábbi dalainak maxija. De ha rá lehet tenni egy lapáttal, akkor ez a korong bizony rátesz még eggyel. Igazán profi módon, kellőképpen nyúltak a meglévő zenei témákhoz, pontosan és helyénvalóan boncolgatván a dal elemeit, vagy mint ahogy a Jet Set maxinál írtam, ez is "szellősebbre" sikeredett, megmutatván a dal minden apró részletét, hangját. Legszembetűnőbb talán a ritmusszekciók kiemelése, az ütős hangszerek kavalkádjának variálása, amely kétszer is központi szerepet kapott a remixben, mintegy szólóként hallhatók. Kitűnő munka, az Alphaville-hez igazán méltó színvonal.

A kislemez és a maxi b oldalára a Nelson Highrise Sector Two: The Mirror című opusz került. (Nelson magasabbra emelkedésének első része a Sounds Like A Melody B oldalán jelent meg.) Azt hiszem ez az a dal az együttes történetében, amelynek a legtöbb címe is van egyben: Nelson Highrise Sector Two: The Mirror / The Other Side Of U /The Airlines / T.O.S.O.U. (Reprise). Egy meglehetősen furcsa dal, legalábbis sokáig nem tudtam mit kezdeni vele. Egy nehezebben emészthető, komoly darab az együttes "felnövő" korszakából, meglehetősen szokatlan szerkezeti felépítéssel, rengeteg effekttel. Nem az a tipikus sláger dalocska, nem elég egy-kétszer meghallgatni. Komoly mondanivaló a sorok között, és mint a dal első sora is utal rá, ez egy elektronikus himnusz, bár én soha nem éreztem egyértelműen azt a himnikus magasságot ennél a számnál, mint megannyi másik szerzeményben. Vagy lehet, hogy csak hangulat kérdése? Kiemelkedő része a dalnak az énekbeszéd rész, amilyet addig soha nem hallottunk Alphaville dalban. ("Everybody walks this side of the runaway.") A legjobb példa arra, és ezt mutatják majd az Utopia-korszak kislemezeinek további B oldalai is, hogy mennyire fontosak voltak az együttesnek ezek a megjelenések is. A The Mirror, majd az ezt követő Next Generation igazán fajsúlyos darabok, és mindenképp a korszak legerősebb B oldalai.

Még néhány gondolat erejéig kanyarodjunk vissza a kislemez borítójához, a videóhoz és az együttes új arculatához. A lemez borítójának tetején az új logó, amely csak egy kicsivel (az A betű alsó vonalával) tér el az album majdani logójától. Középen a videóból ismerős, nehezen felismerhető  fehér és fekete kesztyűs kezek: a fehér egy égő rózsát nyújt át a feketének. Ugyan így a hátsó borítón lévő kép: a fehér kesztyűs kéz markában valami ékszer vagy bross. Sokáig nem értettem, mi is lehet a jelentésük, de azt hiszem a képekre a hátsó borítón olvasható sor ad valamiféle magyarázatot, amelyet a dalból idéztek: "Egy szerelmes mennyországba végül beváltjuk ígéreteinket." Furcsa borító, és az egyedüli is az Utopia-korszak kislemezei között, amelyen nem az együttes fényképe szerepel. Lehet, hogy szerencsésebb lett volna, mert így nekem egy kicsit triviálisra sikeredett a maga rózsájával és ékszerével, jóllehet a borító fekete alapszíne remekül ellensúlyozza mindezt.

A videóval is hasonló a helyzet: sosem tartozott a kedvenceim közé, bár azokat a részeket, amelyekben a zenekart láthatjuk egy egész stúdiónyi felszereléssel játszani, kifejezetten tetszenek. Goldon ráadásul látszik a súlyfelesleg, hiába a démonira festett szemek . A klipp középpontjában egy piros ruhás hölgy áll, aztán van itt balerina, aláhulló bankjegyek, Cadillac,  rózsa a fent említett kesztyűs kezekkel, vagy a végén egy üstököst formázó lángerdő, fegyver. Azt hiszem, maga a film arról akar szólni, mint maga a dal: Carol első sikereiről, majd annak következményeiről. Nem rossz elgondolás, csak épp a képi megjelenítések nem lettek olyan hatásosak, mint azt szerettük volna.

Az Alphaville új arculata is jól látható a videóban, a sajtó-és média megjelenések is ezekben a cuccokban történtek, és hogy őszinte legyek, az első perctől kezdve nagyon tetszettek azok a hosszú köpenyek, egészen egyedinek és különlegesnek gondoltam azokat. A mai napig az egyik kedvenc fotóm az együttesről a 86-os album megjelenéséhez kapcsolódó autogramkártya.

Mindent összevetve a sokáig bizonytalan kimenetelű visszatérés nagyszerűen sikerült. S bár az első album kislemezeinek kereskedelmi sikereit már nem sikerült megismételnie az együttesnek, a Dance With Me sikere legalább megközelítette azokat: Európában Top 20 sláger lett.  Igaz hagytak is neki 3 hónap kifutási időt, hisz az album és a következő single, a Universal Daddy június elején következett.

2006.-2010. vafe