KISLEMEZMUSRA

BIG IN JAPAN
(B oldal > Seeds)
1984. január17.

Az együttes bemutatkozó kislemeze. Egyszerű, ugyanakkor elkápráztató szinti témák, Gold bársonyos hangja, szokatlan, nehezen értelmezhető szöveg. Minden idők legsikeresebb Alphaville kislemeze: 20 országban slágerlistás, 5 országban pedig listavezető. A b oldalon egy remek hangulatú, magával ragadó nóta (Seeds) a maxin pedig ütős, jól sikerült remixek.
A dalhoz készült videót Dieter Meyer rendezte.
Mindent elsöprő siker!  

Nehéz írni erről a lemezről, főleg úgy, hogy eltelt már negyed évszázad a megjelenése óta. Az érzéseim mit sem változtak iránta, bár ha jól belegondolok, nekem nem ez volt az első Alphaville dalom 1984-ben, erről az őrületről, magam sem értem miért, de lemaradtam. Valamikor csak az év második felében vettem fel a rádióból, méghozzá úgy, hogy Komjáthy György a kívánságműsorában leadta a kislemez verziót és rögtön utána a b oldalas dalt is. Le voltam nyűgözve. Egészen odáig számomra a Sounds Like A Melody körül forgott a világ, de aztán fokozatosan adtam át magam ennek a két dalnak is. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy nekem a b oldal, a Seeds szimpatikusabb volt, a mai napig is szívesebben hallgatom, valami egészen káprázatos érzés lett úrrá rajtam akkoriban ennek hallgatásakor. No de erről majd még később.
A Big In Japan hogy igazából milyen érzéseket is váltott ki belőlem annak idején, nem tudom, csak halványan dereng valami. Az biztos, hogy Marian hangja fogott meg először igazán - s ez igaz volt a többi dalukra is. A zene ekkor még másodlagos volt, annyira nem is figyeltem rá. Azt tudtam, hogy szintetizátorokon játszanak, de nekem Marian hangja volt az a biztos pont, amihez igazán kötöttem az Alphaville muzsikáját.
Érdekes volt a minap előkeresgetnem a régi kazettáimat, amelyeket szinte rongyosra hallgattam akkoriban, de megvannak és akármilyen hihetetlen még meg is szólalnak. Sőt elővettem a bakelit lemezeimet is: igaz a lemezjátszóm nem működik, de milyen klassz érzés megfogni ezeket a régi korongokat, elolvasni a címkéket a lemezen. A Big In Japan-ból nekem a német kiadású 7" van meg, a maxiból viszont az amerikai, amelyre felettébb büszke vagyok.  Aztán ahogy nézegettem a lemezeket, megkerestem a cd-t is, amelyen ezek a felvételek szerepelnek digitalizálva, a kor technikájához igazodva. Meghallgattam azokat és sok év után ezek a gondolatok jöttek velem szembe:
A kislemez verzió még ennyi év után is elbűvöl. A meleg szintetizátor hangok, az effektek, a ritmusszekció mind a helyén van, Gold félreismerhetetlen, bársonyos hangja újra és újra megérint. Olyan ez, mint egy időgép, néhány percig visszarepít a 80-as évek világába, annak ma már megfoghatatlan atmoszférájába. A Seeds pont ugyan ezt teszi, sőt talán még inkább rátesz egy lapáttal, én meg feljebb tekerem a hangerőt. Baromi jól szól, nagyon eltalálták a keverést, még egy kis hangerő, aztán már a lányom és a fiam is táncol. Hihetetlen hangulata van ennek a számnak: a fokról fokra való építkezés, a finom szintetizátor hangok, aztán a refrén sodrása arra késztet, hogy újból nekifussak. A szinti szólók elemi erővel hatnak, azt a sodrást és lendületet viszi tovább, amit én annyira szeretek ebben a dalban. S amint lecseng a dal, a gyerkőcök már a nyakamban kiabálják, hogy még egyszer.
A maxi-single lemezre az alapváltozat extended remixe, illetve ennek az instrumentális változata került. Alapos munkát végeztek a remixek készítői, hiszen szinte darabokra szedték, majd fokozatosan építették újjá a dalt. Rendkívül erősnek érzem a mai napig ezeket a változatokat, nagyon határozottan és keményen szólnak, tökéletes képet mutatnak a nóta szerkezeti felépítéséről, annak hangzásvilágáról. Úgy gondolom, hogy a vájt fülű hallgatók és a táncklubokban szórakozók egyaránt kényeztetve voltak ezen mixek által annak idején. Gold itt is megcsillogtatja kiváló énekesi adottságait, gondolok az extended változatra, ahol is addig nem hallott részleteket énekelt bele a dalba.
A szövegről néhány mondatban: a Big In Japan meglehetősen ködös és értelmetlen, legalábbis első olvasásra. Önmagában nehéz lenne kitalálni miről is szól, de annak idején Marian Gold azért a segítségünkre sietett és adott némi támpontot a vers értelmezéséhez. Az első versszak első sorai egyfajta elvágyódás a rideg és kíméletlen világból, ami tulajdonképpen szinte lehetetlen, erre utal a versszak második fele: hősünk újra és újra itt ragad, visszatér az útra, bár kétségbeesetten menekülne a narkósok, a prostitúció világából. Ugyanez a motívum vonul végig a második versszakon is, de ott már hallucinációk is megjelennek, gondoljunk csak az első két sorra. A kétségbeesettség sora az "Itt maradjak az állatkertben, vagy menjek", de mindig ugyan az a vége, igazából nincs kitörési lehetőség. Ezt erősíti meg a második szakasz vége is, ami ugyanaz, mint az elsőé. A két versszaknak a refrén ad valamiféle kötést, ugyan akkor nyomatékosítja is egyben az ezen körökből való elszakadás lehetetlenségét. A "Fizess és alszom az oldaladon" és az "Itt fogok várni ma éjjel az emberemre" sorok foglalják össze a dal lényegét: hősünk a prostitúcióból megkeresett pénzét kábítószerre költi. A történet hátterében ott van Carol is, aki majd a második album főszereplője lesz, de ez a dal egy srác álma lenne egy jobb világról, amit nem tud megvalósítani, mert nem csak nem akarja, de nem is engedik neki.

Különös történet.

2003-04_2010-01.
vafe