KISLEMEZMUSRA

JERUSALEM
The Nelson Highrise Sector Three: 20000 Lieues Sous Les Mers/The Garage
1986. november 21.

Az Afternoons In Utopia album harmadik kislemeze. Melankolikus versszakok, himnikus magasságokba emelkedő refrénnel, gyönyörű szintetizátor témával.
Az együttes pályafutásában máig meghatározó dal, állandó koncert-és közönség kedvenc. A kislemez b oldalán a Nelson trilógia harmadik része, egyben a korszak egyik leggyengébb dala, a The Garage. Az Alphaville ennek a dalnak promóciója kapcsán jelent meg először - s utána folyamatosan - fekete ruhákban. A Jerusalem egy örök klasszikus a második albumról.

A két nagy sikerű táncszám után, várható volt, hogy az Alphaville egy olyan dalt választ majd a következő kislemezére, amely ugyan nem töri meg, de valamelyest továbbviszi az együttest a megkezdett úton. Második albumuk harmadik kislemeze a Jerusalem lett, amely csak Németországban jelent meg 1986. november 21-én. (Ezzel szemben Franciaországban, Svájcban és Spanyolországban a Sensations jött ki kislemezen, december elején.)

A dal nem szerepelt túl jól a német slágerlistán (az 57. lett) de idővel mégis az album egyik klasszikusává nőtte ki magát. A kislemez borítóján, mint az Utopia korszak csaknem összes kislemezén, az együttes fényképe látható, egy meglehetősen érdekes beállításban, a zenekar tagja pedig valamiféle deszantos szerelésbe vannak öltözködve.  A single megjelenéséhez egy jelentős esemény is párosult, ugyanis ezzel a dallal szerepelt az Alphaville az akkori Kelet-Németországban először egy tv-szereplés alkalmával.

A kislemezre az albumverzió lekevert változata került.  Nagyon szeretem azt a melankóliát, amiből a nóta egészen a himnikus magasságok felé építkezik. Egyszerűen minden a helyén van: a gitár (amit tépnek is elég rendesen) a nagyszerű szinti témák, vagy a végén hallható "dobszólók" mind nagyban hozzájárultak a remek hangzás eléréséhez. A keverésről már nem is beszélve. Marian hangja elkápráztató, még ennyi év után is mindig rácsodálkozom, s van úgy, hogy másra nem is bírok figyelni, csak az énekére.

A maxira a dal úgynevezett The Palace Version-ja került, és érdekes módon hasonló elvvel készült el, mind hangzásában, mind felépítésében, mint az előző két kislemez hosszabb verziója. Azoknál is, és ennél a változatnál is inkább a ritmusszekcióra tolódik a hangsúly, annak ellenére, hogy a Jerusalem már korántsem egy táncszám. Elég "szellősre" sikeredett hangzását tekintve, szinte végig a dobok és a basszustémák viszik a dalt, melyet aztán az akkordozó billentyűk és a játékos  gitártémák erősítenek fel. Ennek a változatnak a különlegessége az a dobszóló, amelyet a dal utolsó harmadában hallunk, s amely igazán egyedivé teszi a maxi verziót. Érdekes módon az eredeti dalban, a végén hallható billentyűs téma itt teljesen erejét veszti, legnagyobb bánatomra alig hallható belőle valami, az is inkább csak, mint levezetés, nem pedig befejezés.

A b oldalnak is megvan az érdekessége, már ami a felvételt illeti. A Nelson Highrise Sector 3. része, a 20000 Lieues Sous Les Mers (amely The Garage címen is ismert) az első dal volt az együttes történetében, amelyet saját, Lunapark nevezetű stúdiójában készítettek el. A dal maga roppant egyszerű, akkordozó, illetve a dallamot követő szintetizátor kíséret, Gold kellemes és lágy éneke alatt. Az első refrén után pedig egy együtt megszólaló szinti és gitárszóló, amilyet még nem hallottunk eddig Alphaville dalban.  A nóta több részében hallható a tengerzúgás, mint effekt, de ez igazán a dal végére teljesedik ki, utalás egyben az azonos Verne Gyula regény címére. Sőt még egy apróság: a Forever Young fanfárjai is megszólalnak kétszer néhány hang erejéig, bár nem tudom, van-e valami konkrét jelentése vagy üzenete, mindenesetre érdekesnek találtam.

Befejezésként a szokásos: természetesen sokkal nagyobb népszerűséget is megérdemelt volna. Videó hiányában ez nehezen ment már 1986-ban is, igaz néhány emlékezetes német tv-fellépés azért kárpótolt bennünket valamelyest. A dal a német lista alsó régiójában szerepelt, annak ellenére, hogy én ezt a single-t nem soroltam soha a "stílusváltó" kislemez közé (Universal Daddy,  Sensations, Red Rose) mégsem lett olyan népszerű a tömegek körében, ellenben a rajongókkal.

vafe/2010-11-23