KISLEMEZMUSRA

JET SET
(B oldal > Golden Feeling)
1985. március 1.



Az együttes negyedik kislemeze. A Gold-Lloyd-Echolette korszak első lemeze. Az albumverziótól teljesen különböző, új változat igazi dobokkal és gitárral. Kiemelkedően jó maxi verzió (Jellybean Mix) pazar B oldalas dallal, a Golden Feeling-gel, amely egyben filmzene is volt. Egészen kiváló, a Rocky Horror Picture Show-t idéző videó, amelynek az együttes írta a forgatókönyvét. Európai Top 20 siker!

A kislemez megjelenése óta ugyan eltelt negyed évszázad, de még mindig ott kavarognak valahol mélyen bennem az akkori érzések ezzel a lemezzel kapcsolatban, illetve mindaz, ami a projekttel kapcsolatban akkoriban utolért. Természetesen a tagcsere ténye döntően befolyásolta érzelmeim hullámzását, annál is inkább, mert Frank Mertens  "elvesztése" sokkolóan hatott rám.
Az új fickó, Ricky Echolette érkezése pedig még inkább. Mertens volt a kedvencem, és kiválását sokáig nem tudtam hova tenni. A Jet Set című daluk új, kislemezes változatát sokáig értetlenkedve hallgattam, mondván, mit keres a gitár egy Alphaville dalban? Aztán eltelt néhány hónap, és sikerült komolyan megbarátkoznom az új helyzettel. A Jet Set kislemez verziója idővel aztán már sokkal jobban tetszett, mint az album verzió, az új hírek és fotók érkezése az új felállásról pedig némileg enyhítették fájdalmam. A lemez borítója piros színű (amely talán utalás az együttes kommunista nézetekkel való szimpatizálására) rajta egy D1929 Lufthansa típusú repülőgép, a háttérben valamelyik amerikai nagyváros kikötőjével. A hátsó borítón a Two tales from the city (Kettő mese a városból) felirat, alatt a címek és a közreműködők listája.

Amint már az előbb említettem, a Jet Set nem az albumról lett kimásolva, hanem újra hangszerelték és újra felvették, immáron Echolette-tel, aki nemcsak billentyűsökön, hanem gitáron is játszott a dalban. Egy meglehetősen friss és pattogó verziót kaptunk, köszönhető az igazi doboknak, amelyeken ezúttal is az a Curt Cress játszott, aki a Forever Young album több dalában.  Több érdekességet is kaptunk a kislemezzel kapcsolatban: ez első szembetűnő dolog az volt, hogy elhagyták az eredeti dalcímben szereplő the névelőt, és ugyanúgy lemaradt az új verzió elejéről az albumon elhangzó "yee, get  ready for the show" bekiabálás. Számomra egy letisztultabb, érettebb és élőbb változat került a kislemezre, a dal nem kis előnyére, jóllehet a ritmusszekció kivételével ugyanazt a hangszerparkot használták a felvételeknél. Az élő dobok mellett igazi basszusgitárt is hallunk. A szintetizátor elemek maradtak, ugyanakkor két helyen rövid gitártémát is hallhatunk, sokunk meglepetésére. Szerkezetileg a dal végét átalakították, mégpedig egy teljes szakasszal kibővítve, remek hangulati lezárást adva a szerzeménynek (Let's go to the moon..).
Ami pedig a maxi-single változatot illeti: szerencsére nem sajnálták a pénzt a lemeztársaságnál erre a projektre sem (elvégre már 3 világhírű kislemez volt az együttes mögött) így a 12" korongra a dal ún. Jellybean Mixe illetve annak instrumentális változata került. (John "Jellybean" Benitez neve már akkoriban egy jól hangzó név volt a popzene berkeiben, hiszen olyan előadókkal dolgozott akkoriban, mint Madonna, Irene Cara vagy Whitney Houston.)
A maxi verzió egy kicsit szellősebbre sikeredett, mint a single. A ritmusszekció jóval kihangsúlyozottabb, a hangszeres témák inkább a háttérbe kerültek. Remekül mutatja be a dal szerkezetét, bontogatja, majd építi fel ismét, jellemzően a korabeli maxi verziók tulajdonságaira.  Marian Gold éneke, mint ahogy megszokhattuk, itt is hibátlan, remekül él hangi adottságaival, a versszakokban is több szólamot énekel, dúsítva az amúgy eléggé lecsupaszított hangzást. Az instrumentális változat nem sokat dob már a lemezen, én majdhogynem feleslegesnek érzem, de hát itt is engedni kellett a korabeli divatnak, mivel elég sok slágernek került fel lemezek b oldalaira az adott dal üres verziója. Így tehát a Jet Set sem maradhatott dub mix nélkül, szerencsére az Alphaville lemezekre ez nem éppen jellemző (a Big In Japan, a Sensations és a Red Rose daloknak voltak hasonló dub mixei.)
A Golden Feeling került a kislemez B oldalára. Ez az első Alphaville dal, amely filmzene lett: az 1985-ös mozi, A zsaru és a lány  főcímzenéje és betétdala.  Az első Gold-Lloyd-Echolette szerzemény, és a második B oldal az együttes történetében, amely koncertnyitó lett. Egy furcsa, ugyanakkor remek hangulatú dal, nagyszerű szintetizátor témákkal, Gold pazar énekével. Az első dal, amelynél igazán szembetűnő a különböző zenei témák szerkezeti váltakozása, különleges hangulatot adva a szerzeménynek. Ez leginkább a filmes verziónál szembetűnő, amelyet az együttes csak jóval később, a Dreamscapes 3hree lemezén tett elérhetővé rajongói számára. Talán ez volt az első daluk, amelyben benne van az a himnikus aspektus, amit annyira szeretek az Alphaville dalaiban. 

Az új felállású Alphaville 1985. március 14-én mutatkozott egy nyugat-német tv-showban (Kanguru) a Jet Set-tel, majd rövidesen elkészült a Rocky Horror Picture Show-t idéző videó is, amelynek az együttes írta a forgatókönyvét. A dal Top 20 siker lett Európában, és Németországban érte el a legmagasabb slágerlistás helyezést, a 11. lett.

A megjelenés 25. évfordulójának közeledtével lejegyezte: vafe /2010-02-28

Kapcsolódó anyagok:
A jubileumi év folytatódik - vafe, 2005
Tagcsere az Alphaville-nél, Világ Ifjúsága, 1985
Die Rocky Horror Alpha Show - Bravo, 1985 
Alphaville mit Rick, Bravo, 1985
Jet Set songbook, Bravo, 1985
A kedvenc poszterünk, Okej, 1985
Alphaville mit Rick auf "Jet Set"-kurs, Bravo, 1985