Blue Sunshine Tour
1995. július 8. Lipcse

1995.07.06. Budapest, reggel 6:00, 0000 km
Indulunk Magdeburgba. Felfoghatjuk a dolgot nyaralásnak is, mert úgy tűnik,
ez a három nap az lesz mindkettőnk számára. A magdeburgi koncert hírét
mindössze egy német srác levele támasztja alá, de bízunk benne, illetve
bíznunk kell.

Hegyeshalom, 8:50, 0183 km
A magyar határ. Ki tudja meddig, az utolsó tankolás a jó magyar benzinből,
ugyanis előzetes információk szerint Ausztriában többe kerülne, ami azért
némileg meglepő. Még nem tudjuk, hogy Szlovákián keresztül megyünk-e,
vagy végig Ausztrián és egyből Németországban kötünk ki. Valószínűleg a
benzin elég lesz ahhoz, egy levegőre átmenjünk Ausztrián. (Persze, ha a Skoda
favorit is úgy akarja.)

Halle melletti autópálya, 19:04, 1016 km
Újabb csere, Bécs után másodszor. Nem segít sem a marokszámra szedett tictac,
sem a jégbe hűtött kóla (a hátsó ülésen hoztunk magunkkal egy
szivargyújtóról működő hűtőládát - hála a jó égnek) de még a két decis kávé
sem. Mindjárt Magdeburg. Most, hogy kezd lemenni a nap, valamennyire
elviselhetővé vált az idő, egyébként egész úton dög meleg volt. Felmerülnek az
első kétségek, mi van, ha nincs is koncert?

Magdeburg, 21:30, 1120 km
Minden hirdetőoszlopnál megállunk, hátha találunk valami koncertre utaló
jelet, de hiába. Megállunk egy benzinkútnál, veszünk egy térképet,
szálláskeresés céljából. Meleg vacsora (bolognai spagetti) egy pizzériában. Az
étteremválasztás tudatos, mivel németül nem, csak olaszul és angolul
beszélünk. Szerencsére az egész személyzet olasz, de ők nem tudnak semmiféle
koncertről. A hangulat lesújtó, szállást nem találunk, mindketten hullák
vagyunk, majd hajnali 3-kor végső elkeseredésünkben Magdeburg legsötétebb
részére megyünk és alvás a kocsiban. Az éjszaka nagyon hideg.

1995.07.07. Magdeburg, 10 óra körül, 1175 km
Reggel első utunk a városba vezet. Egy kis meleg étel elfogyasztása után (egyegy
hamburger) úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk az a WOM boltot (World
of music) amit már tegnap kiszúrtunk, hátha tudnak valamit a koncertről. Végre
kiderül, hogy lesz buli, csak egy szépséghibája van a dolognak. Nem ma,
hanem holnap és nem itt, hanem Lipcsében. Irány vissza az autóhoz, aztán
pedig Lipcse. ..

Lipcse elővárosa, 14:00, 1288 km
Valami marha nagy dugó volt az egész úton, majdnem négy óráig tartott
megtenni ezt az alig
több mint száz kilométert. Nem baj, megláttuk az elsö plakátot. Keresünk
valami kempinget, meg kéne már fürdeni.
Közben megfejtjük, a jegy alapján, hogy egy kétnapos fesztivál csúcspontja
lesz az Alphaville. Valami csoda folytán sajtóbelépőt kaptunk, jó lesz ezt minél
jobban kihasználni.

1995.07.08. Lipcse, Klara Zetkin Park, 17:00, 1312 km
Rengetegen vannak a koncert helyszínén, és ahogy a fazonokat elnézzük -
általában hidrogénezett hajú, éjfekete rongyokba csavart búvalb.ott
teremtésekről van szó - nyolcvan százalékuk nem éppen az AV miatt jött ki
ide. Bejutás után megcélozzuk az Alphaville standját, ahol egy kellemes
modorú úriember finoman érdeklődött afelől, hogy kik vagyunk és honnan
jöttünk. Később bemutatkozott, ö KP, az Alphaville menedzsere, és szeretné,
ha elfogyasztanánk vele egy korsó sört. Sokat beszélgettünk vele minden
féléről, s közben bemutatott egy másik fiatalembert, aki New York-ból érkezett
erre a koncertre.

Majdnem 11-kor lépett a színpadra az Alphaville, meglepő volt, hogy csak
Marian képviseltette magát a bandából. Az első csalódást feledtették a
nagyszerű vendégzenészek, meg persze Marian, aki remekül énekelt,
olyannyira, hogy még a hűvös fazonok is valamelyest hangulatot tudtak
teremteni, de az igazi feeling csak a jól ismert számoknál - Big In Japan,
Forever Young - emlékeztetett igazi koncertre.

Összességében egyáltalán nem okozott csalódást a buli, mert fellépés után
személyesen is találkozhattunk Mariannal, s ez mindkettőnk számára örök
élmény marad.

Heltai Ákos
1995.