Mint egy szárnyaló Főnix

Reggel 9 óra van, amikor a Köpenicker utca 73-hoz érünk. Az egykori hőerőmű előtt állunk, ami ma Berlin egyik legismertebb diszkója a Tresor Club. Ma Marian Gold-dal, az Alphaville frontemberével találkozunk fotózásra. A Tersor menedzsere, Rick Kay fogad minket fáradt szemekkel: még benne van az utolsó parti éjszaka a csontjaiban. Bevezet minket a Techno-klubba, vaksötét van, alig hihető, hogy odakinn süt a nap. A táncoló techno-fiatalok izzadtsága és a cigaretta szaga van a levegőben. Majd megjelenik Marian Gold  a színen. Hirtelen az az ember áll előttünk, aki rengetegszer kápráztatta el a közönséget világsikereivel.

Teljesen feketébe öltözve, hanyagul egy cigaretta a szájszegletében, egy huncut mosollyal köszönt minket. "Kezdjük el!" Most mindennek gyorsan kell menni, mivel Mariannak pontosan 3 órája van, aztán vissza kell mennie a stúdióba, az együttesével próbálni. Az énekes minden megpróbáltatást lazán visel. Egy rövid pillantás a ruhafogasra világossá teszi számára, hogy ma nem csak sztárként, hanem modellként is a kamera elé fog állni. Az énekesnek ez nem probléma: "Szuper! Már kisfiúként is nagyon élveztem a farsangi öltözékorgiát".

Gátlások nélkül dobja le a művész a ruháit, és húzza fel az Ermenegildo Zegna farmert.  Mit jelent a divat Marian Gold-nak? "Jónak tartom, ha az emberek a jó ruhákra figyelnek. A márka viszont nem fontos. Az én szememben egy punk az utcán éppen olyan érdekesen öltözött lehet, mint egy divat érzékeny üzletember. A keverés teszi.  Németországban mindenfelé érdekes divatirányzatok vannak. Hamburg, München vagy Berlin: az emberek minden városban másként öltöznek. Ezt izgalmasnak találom. A legfontosabb a bátorság a divathoz, és nem unalmasan öltözködni."  A hozzáillő óra persze nem hiányozhat. A Corum aktuális modelljére az Admiral's Cup Deep Hull 48-ra pillantva, az Alphaville alapító azonnal lelkes lett: "Egy óra számomra több mint kiegészítő. Egy személyes tárgy. Sosem tudnék egy olyan órát hordani, amihez nem tartozik egy történet. "

Az énekesnek két órája van. Egy CWC-repülősóra,  amit egykor az amerikai pilóták hordtak, és az Omega legendás holdórája. "A CWC különösen közel áll a szívemhez, mert átkozottul hosszú ideig kutattam utána. Szerelem volt első látásra. Először Eff Jott Krüger, a "Ideal" gitárosának csuklóján láttam, és tudtam, nekem is ilyen kell. Végül is öt évbe telt pontosan azt a modellt megtalálni. "  És az Omega? "A holdóránál a vésés a hátoldalán kápráztat el: The first watch worn on the moon. Ez aztán a történet."

Marian Gold szereti a kamera előtti munkát. Minden póz tökéletesen fekszik, a szinti-pop sztár teljesen felszabadultan mozog - "forever young" persze. Apropó szinti-pop: "Gyűlölöm az elnevezést. A szó egyszerűen förtelmesen hangzik!" - hangsúlyozza. "Popzenét csinálunk, romantikus és teljesen dallamszerelmes. Az Alphaville zenéjét inkább "újromantikának" nevezném. Miért beszél mindenki szinti-popról? Természetesen szintetizátorokkal és ritmusgépekkel kezdtünk el dolgozni. Sokan voltak hasonló szituációban, mint mi: nem tudtak játszani, és szükségből a szintetizátorokhoz nyúltak. Ebből nálunk világsikerek lettek. Egy művész mindent felhasználhat, amire a művészetéhez szüksége van. Mindegy hogy fejsze vagy kávégép, ha egy jó hangzáshoz szükségem van rá, használom."

Helyszínváltás. Új öltözék, új óra. Le a Tresor pincébe, amit egy 30 méter hosszú alagúton keresztül érünk el. Ott vár ránk a következő beállítás. Táncizzadtság és alkohol keveréke szaglik. Minden sarokban erősen érződik, hogy röviddel ezelőtt fiatal emberek a DJ-mezőnynek hódoltak. Milyen fiatalnak érzi magát az az ember,aki a "Forever Young" világsikert írta? "Gyűlölök megöregedni. Az öregedés rutinból élést és cselekvést jelent. A rutin a zenémben megvalósítva természetesen praktikus, de mindig nyitottnak kell lenni az új ötletekre.  A művészi lét számomra azt jelenti, hogy nem kell felnőnöm. Az életem egy játékmező, ahol mindent meg lehet tenni, ami lehetséges, többek között dalokat írni." Ugyanolyan játékosan hamarosan az utolsó kép is elkészül, és boldogan bonthatjuk le a felszerelést. Mi hiányzik Marian Gold-nak a boldogsághoz? "Számomra a legnagyobb boldogságot az jelenti, ha művész maradhatok, és a múzsák továbbra is megcsókolnak. Zenész akarok lenni az életem végéig. Nincs annál jobb állapot, mint a színpadon állni, és több ezer embert a zenénkkel lelkesíteni. Ez egy egyedülálló érzés, olyan, mint egy szárnyaló Főnix."

Provocateur Magazine, 2011. június/Simone Müller

Fordítás: Voyager