KISLEMEZMUSRA

MYSTERIES OF LOVE
1990. január 5.

A The Breathtaking Blue album harmadik kislemeze. Az album egyik legjobb dala, remek kislemez választás. Egyben az első single, amely már 5" cd formátumban is megjelent. Újrakevert kislemez verzió, a maxin pedig minden idők egyik legjobb Alphaville remixe: óriási szaxofon témák, pontosan és remekül felépített zenei ötletek, Gold óriási éneke. A Songlines-ból ismert kiváló videó, Alex Proyas rendezésében. A b oldalon egy minimalista és egyszerű darab, amely kissé elmaradt a korszak erős dalaitól (Like Thunder).
A kislemez minden erénye ellenére sajnos visszhangtalan maradt.  

Hasonló a helyzet ezzel az Alphaville kislemezzel, mint az ezt megelőzővel, a Summer Rain-nel: sajnos nem kapott semmilyen reklámot a lemeztársaságtól, így nem is válhatott már annyira ismertté sem, mint legalább a TBB album első kislemeze, a Romeos. Pedig a Mysteries Of Love esetében is minden rendben volt a fent említetten kívül: egy húzós, erős nóta, akár sláger is lehetett volna, remek videó az ausztrál Alex Proyas-tól, nagyszerű (természetesen kék) lemezborító és ráadásul ezzel a kiadvánnyal promotálta az együttes az akkor aktuális Songlines mozi turnéját. Ez volt az első Alphaville kislemez, amely mind Európában, mind pedig Amerikában már 5" cd formátumban is megjelent a már hagyományos 7" és 12" formátumok mellett. Sőt a Romeos mellett ez volt az egyedüli kislemez, amely Cassette Single formátumban is napvilágot látott. A dal szövege egy politikai (német kettészakítottság) helyzetbe helyezett szerelmi történet, amelyet Michael Carroll nagyszerűen elemzett az album megjelenése után. A lemezborító története is erre utal, amelyen eredetileg egy graffiti részlet lett volna látható a berlini falról, ám amire a kislemez aktuális lett, a fal leomlott. Így arra egy emberke került, aki egy akváriumban pipázik - nyilatkozott róla később Bernhard Lloyd.
Még egy apróság: ez már a második eset volt az együttes történetében, hogy az eredeti dalcímből elhagyták a The szót a kislemezes megjelenésnél. Az első ilyen a Jet Set kislemeznél fordult elő.

A eredeti The Mysteries Of Love nem kerülhetett egy az egyben kislemezre az albumról, mivel az csaknem öt perces. Egy nagyszerű három és fél perces remix edit viszont igen, amelyet az Alphaville kevert újra. Tulajdonképpen egy szimpla, teljesen a rádiók műsorára igazított verzióról van szó. Csak sajnos a rádiók nem játszották. A b oldalon a korszak talán egyik legegyszerűbb, de mégsem legrosszabb dala, mivel hogy a szövege talán nem is bírt volna el több muzsikát. A Like Thunder néhány szinti motívumból és effektből áll, tökéletes hangsúlyt adva a szövegnek. Furcsa volt nekem sokáig ez a dalválasztás a b oldalra, mert minden szempontból visszalépés volt ez az együttestől, a verset kivéve. Aztán egy idő után rájöttem: ez a lényege, a vers. Gyönyörű.
Visszatérve a címadó dalhoz: igazi meglepetést a 12" korongon (majd a cd 5-n) megjelenő remix okozott, amely ismét alaposan tudatosította bennem, hogy igen, így kell egy remixet elkészíteni. Az együttes jól megszokott régi szokásához híven tökéletes munkát végzett. Rögtön az első néhány taktus hozza azt az egyedi hangulatot, amelyet még sohasem hallottam Alphaville dalban: a zongora motívum megadja azt a titokzatosságot és emelkedettséget, ami tulajdonképpen ennek a dalnak a lényege. Az ipari dobok csattogása éles kontrasztot állít a szaxofon témákhoz, a gitárok ugyan egy kicsit tompán, de épp a megfelelő módon viszik a dal lendületét. Gold óriásit énekel, a vendég énekest pedig nem csak a dal végén, hanem az elején is hallhatjuk nem kis örömömre. A másik: kiemelkedően jók a háttér énekek, pont abban a mértékben és ott szólnak, ahol azt a dal megkívánja.

Összképét tekintve tehát tökéletesre sikeredett ez a nyolc perces remix, azt is mondhatnám, hogy a csapat történetének egyik legjobbját hozta össze. Mondom ezt azért, mert talán ez volt az utolsó is egyben, amely az igazi maxi verziót jelentette. Az Amerikában megjelent promo 5"cd változaton hallható egy úgynevezett LP mix with sax mix is, amely egy teljesen új ritmusszekciót kapott, ám igazából nem sokban különbözik az album verziótól.

Egyetlen egy szívfájdalmam van ezzel a lemezzel kapcsolatban, mégpedig az, hogy az elmúlt húsz év alatt semmilyen formátumban nem sikerült megvennem. Bár a 7" változatra lett volna lehetőségem, de az érdekelne a legkevésbé. A cd és a 12" változatot pedig már horribilis összegekért lehet megvásárolni, ha éppen felbukkan egy-egy példány az interneten. A sors fura fintora, hogy egyedül ez, a kedvenc Alphaville kislemezem hiányzik a gyűjteményemből.

A megjelenés 20. évfordulója kapcsán lejegyezte: vafe
(2010-01-04)