KISLEMEZMUSRA

ONE STEP BEHIND YOU
1993. március 19.

Gold második kislemeze a So Long Celeste albumáról. Eredetileg ez egy Tim Whelan szerzemény 1990-ből. Lendületes zenei témák, Gold pazar éneke,
Vanessa Vassar nagyszerű klipje.
A kislemezre a dal négy remixe került, amelyek mindinkább a táncparkettek látogatóit célozta meg. Igazi ritkaságnak számító 12" kiadvány a dal további remixeivel. Az első kislemez, amely b oldal nélkül jelent meg. A 90-es évek elejének trendjeihez kiválóan alkalmazkodó single.

1993 kora tavaszán a Depeche Mode éppen aktuális kislemeze, az I Feel You, majd az azt követő új albumuk foglalkoztatott leginkább, az éppen csak vánszorgó és a végletekig unalomba forduló katonáskodásom második féléve alatt. A szerencsének köszönhetően minden héten otthon voltam egy-egy napot és az MTV-t bámulva próbáltam zenék hiánya okozta szomjúságom enyhíteni, híreket vinni a laktanyába a fiúknak az éppen aktuális dalokról és klippekről.

A fent említett dalról és videójáról kellett mesélnem egy ős DM fannak, aki Pesten lakott és esélye sem volt még hetekig haza jutnia. Nem akarta elhinni, hogy a Mode kijött egy rockos dallal, Dave pedig hajat és szakállt növesztett. Aztán amikor a dalt elkezdték játszani a hazai rádiók, szegény teljesen padlót fogott. Hetek múlva, amikor pedig végre megnézhette a klippet, sírva jött vissza a laktanyába. Igen, emlékezetes idők voltak azok, és roppant érdekes is egyben: nekem éppen az a DM kislemez és album, a Songs Of Faith and Devotion lett a kedvencem és az életművük csúcsa. Óriási hatással volt rám, és így van ez a mai napig.

Szóval ilyen és ehhez hasonló körülmények közepette el is feledkeztem a mi drága Marian Goldunk második szóló kislemezéről, annak megjelenéséről is jól lemaradtam, holott az akkor éppen aktuális Moonpaper valamelyik száma hozta a megjelenési dátumot, sőt még a videó forgatásról is beszámolt. Így aztán az 1993. március 19-én megjelent maxit csak jóval később hallgathattam meg – így visszagondolva, fogalmam sincs, pontosan mikor. Ami azt illeti talán nem is nagyon bántam. Nem voltam elájulva a maxitól, sőt egyenesen bosszantott: hogyan lehetett ezt a remek dalt így elbaltázni, telerakni a lemezt a nóta ilyen-olyan mixeivel. Az igazat megvallva soha nem szerettem a remixeket, még jó, hogy az Alphaville életműve soha nem volt tele ilyenekkel.
Azért néhány érdekes dolgot hadd jegyezzek meg a kislemez kapcsán. Ez volt az első lemez, amely már nem jelent meg 7” formában, csak cd maxin és egy promo 12”-en. Nem vettem meg akkoriban a cd-t, később pedig, amikor próbálkoztam, borsos ára mindig eltántorított. Sőt, ez volt az első olyan kiadvány, amelyre nem került b oldalas dal sem. Csalódás volt ez is, hiszen az And I Wonder-en ott volt legalább egy remekbe szabott Legend.
A cd maxi borítója igazán tetszetős lett, színvilágában hozta az akkori trendet, mint ahogy a zenei tartalom is. A táncolható mixek ugyanakkor így sem váltották be a hozzá fűzött reményeket, hiába forgattak videót is hozzá, ami ráadásul nagyon jóra sikeredett, a kislemez sikertelen maradt. Azt is érdekesnek találtam, hogy a videó alatt nem a kislemez verzió (Battery mix) hanem az eredeti album változat szólt, és így van ez a mai napig.

De mi rajongók legalább örülhettünk, kaptunk egy második maxit Goldtól a 90-es évek elején, abban az időszakban, amikor amúgy is eléggé szűkölködtünk az Alphaville-hez köthető kiadványokban.

vafe, 2013. március 19.

(PS: Fél évvel ezelőtt megvettem a maxi cd-t, 50 euro volt postával együtt. Jó vétel volt azt hiszem, ennyit megért nekem ez a 27 éves cd ritkaság  - vafe, 2020. április.)