LEMEZMUSTRA

PROSTITUTE
(1994. augusztus 26.)

Minden idők egyik legjobb Alphaville albuma. A nagy visszatérő. Az első évtized zenei fejlődésének csúcsa. Tökéletesen felépített dalok: érett zenei ötletek és pazar szövegek. A Gold-Lloyd-Echolette korszak záródarabja. A lemezről mindössze kettő dalt másoltak kislemezre. Az album óriási szakmai, ám jóval mérsékeltebb közönségsikert ért el.

Többen vélik azt, hogy az Alphaville hátat fordított annak a zenei kísérletezésnek, amelyet a The Breathataking Blue-val elkezdett a nyolcvanas évek végén. Lehet, hogy van benne valami, mindenesetre ezzel is lehetne magyarázni az album címét. A Prostitute (azaz prostituált) ebben a helyzetben az eladhatóbb és ez által a megvehetőbb jelentéssel bírhat, már ami a zenét illeti. De nem, a lemezt hallgatva mégsem erről van szó. Az album címe - mint ahogy Marian később elárulta - azt a zenei közeget volt hivatott jelenteni, amely körül veszi az együttest, amikor egy új lemezzel jelentkezik.

A borító (mint ahogy a Fools borítója is) egy vörös színű festmény, rajta nagy betűkkel a cím és az egyetlen motívum, egy uszkár feje. Alul egészen kicsiben a Fools borítóról már ismert állkapocs, mellette egy alfa betű az együttes nevével. A füzetben több fotó és festmény a zenekar tagjairól. A szövegek kézzel írva, néhol már-már olvashatatlanul kerültek bele. Nagyon tetszik a booklet, egészen egyedi és igazi művészi alkotás.

A dalok létrehozásában szerepe volt annak a Rainer Bloss-nak is, aki 1987-től Gold társszerzője. A neve az előző az Alphaville albumon is szerepelt már, sőt igazán először Marian első szóló albumán dolgozott. A német elektronikus zene nagy öregje azzal a Klaus Schulze-val dolgozott sokáig, aki egyben a The Breathtaking Blue producere is volt. Bloss nem egy dalban közreműködött, mint billenytűs, s jó néhány dal zenei társszerzője is. Másik érdekessége ennek a korongnak, hogy a produceri feladatokat is az Alphaville végezte, ezúttal tehát nem kértek fel senkit külön erre a célra.

A Prostitute-on minden dal más és más, sokáig azt hitten, valamiféle stílusgyűjteménnyel állok szemben. Néhány dalban ott van a TBB dalainak melankóliája (Parade, All In The Golden Afternoon) néhányban a kísérletezés (The Paradigm Shift, Some People). Aztán persze a divat is rányomta a bélyegét néhány dalra, gondolok az Ain't It Strange-re, amelyben egy rap betét is elhangzik, vagy itt van a sokak felháborodását kiváltó Faith, mondván, mit keres egy európai popzenekar lemezén egy raggae nóta.  

Nagyon jól indítja az albumot a The Paradigm Shift. Tetszik Marian énekstílusa, a zörejek, az erős dobok és az effektek különlegessé varázsolják a nyitószámot. Egészen briliáns ének megoldás, ahogy Gold felelget magával, vagy éppen az, ahogy az ének alatt végig suttogja az egész szöveget is. Ricky életfilozófiájából merít a szöveg, és érdekes, hogy ő is énekelte a demót, amit azóta sem hallottunk sehol. Mindenestre roppant érdekes volt, amikor először meghallottam, hiszen máris sikerült az együttesnek egy újfajta hangzással előrukkolnia, amely már önmagában megadta ennek a lemeznek a hangulatát.
A Fools volt az albumot beharangozó kislemez. Nem egy tipikus sláger dal, de minden benne van, ami egy Alphaville dalban benne kell, hogy legyen.  Tétova dobok indítják a dalt, aprólékosan és precízen kidolgozott ritmusszekció, amelyre szépen építkeznek a szinti és gitártémák. Egyszerű, de annál élvezhetőbb gitárszóló. Gold éneke briliáns, a dal utolsó része pedig valami őrült erővel bír, amikor is teljesen felfokozódik a hangulata, majd egy kellemes levezetéssel ér véget. A szöveget olvasva: a bolondok maguk az emberek, akik kénytelenek úgy táncolni, ahogy a politikusok fütyülnek, mivel egy olyan kormányzat függőségében élnek, amelyet ők maguk hoztak létre. Ez talán a Fools elsődleges üzenete. A másodlagos üzenet pedig talán az lehet, hogy mindez nem mehet már így soká. Bibliai időket élünk, és lassan beteljesedni látszanak a Jelenések könyvének történései.
A Beethoven a második dal az együttes történetében, amelyben klasszikus zenei rész is felcsendül (az első a To Germany With Love volt egy Mozart motívummal) itt most egy természetesen Beetoven-től. Ezt a dalt sokáig nem szerettem, túl hosszúnak és unalmasnak találtam. Aztán idővel felfedeztem magamnak a nagyszerű gitártémákat, amelyek igaz egy kicsit U2-san szólnak, de ez talán megbocsátható neki.
Az Ascension Day-től nagyon be lehet pörögni, itt is remek gitárok, sőt egy Innuendo-ra emlékeztető spanyolgitár téma is felhangzik. Természetesen tudatosan, hiszen a dal a Queen énekesének állít emléket. Gold a végletekig fokozza énekével a dal lendületét. A végére teljesen kinyílik a hangzás egy óriási kórusénekkel megkoronázva.
Amikor először hallottam a The Impossible Dream-et, egy kicsit Inxs-esnek tűnt. Egy nagyon szép szerelmes dal, gyönyörű szaxofon témával, remek hangszereléssel. Marian itt is óriásit énekel, nem is lepődtem meg, hogy ez lett a második (és sajnos egyben az utolsó) kislemez erről az albumról. Nagyobb népszerűséget is megérdemelt volna, csak hát videó hiányában ezt baromi nehéz volt már 1994-ben is sikerre vinni.
A Parade tiszta jazz, egyszerű zongora és basszusjáték, valójában nagyon nehéz akkordokkal.  Ebben a dalban hallható a lemez talán legszebb hangszeres szólója, egy trombitaszóló. Ez is egy Ricky dal, amely az iraki háború hatására született.
Eléggé divatosra sikeredett az Ain't It Strange, nem is szerettem sokáig, nem úgy a szövegét. Itt is remek dobprogramok (ez talán minden dalra elmondható) és szaxofon témák, igaz a fejhangú refrén kissé erőltetettnek tűnik, viszont a dal végén elhangzó rap betét nagyon eltalált és igazi kuriózum. A másik, a női háttérének itt kap igazán először hangsúlyt, nem kis örömünkre. A szöveg pedig talán a leghosszabb ezen az albumon, amely mintegy visszautalásként, azokat a kérdéseket teszi fel, amelyekre a Fools nem válaszolt, vagy legalábbis megpróbálja azt.
Az All In The Golden Afternoon melankóliája és harmóniája rögtön megfogott. Ennél a darabnál éreztem először, hogy nagyon benne van a keze Bloss-nak, félreismerhetetlen és nagyszerű zongorajátékát hallgatva, amely a későbbiekben ismét felcsendül majd néhány dalban. Pazar zenei témák ehhez a gyönyörű vershez.
Ha még fokozni lehet az album elmélyülő hangulatát, akkor a következő dal mindenképp ezt teszi. Az egyszerű és letisztult zenei témák, Gold óriási éneke az album egyik legszebb dalává emeli az Oh Patti-t.Már nem először a lemezen, itt is remek átvezetést hallunk a dal végén a következőbe.
Az Ivory Tower-nek is megvan a különlegessége, már ami a szövegét illeti. Zeneileg is kiemelkedik: Bloss zongorajátéka és a váltások teszik igazán élvezhetővé. Gold énekéről itt is csak felsőfokon. A dal végén a Radio Freedom jelentkezik be Dél-Afrikából, átvezetve bennünket a következőbe. A Faith sokak megrökönyödését váltotta ki, pedig zeneileg akármilyen egyszerű is, nagyon jól illik a szöveghez. Minden benne van a dalban, ami egy jó raggea nótához kell. Nekem bejött.
Amikor először végighallgattam az albumot, az Iron John volt az a dal, amely rögtön elsőre megtetszett. Van benne valami mesés és szomorú, ugyanakkor a refrén azt a felemelő és himnikus érzést hordozza, amelyet én annyira szeretek az Alphaville dalaiban. Itt is minden a helyén van, az aprólékosan kidolgozott ritmusszekció, az effektek és a remek billentyűs témák Gold énekével megfejelve egy kiemelkedő hangulatú egészet alkotnak. Itt mondtam először anno, hogy ez olyan, mint egy varázslat.
És ha lehet még fokozni ezt a varázslatot, akkor a The One Thing ezt teszi. Az andalító és világot átölelő zene, Gold bársonyos baritonja valami elképesztő erővel hat, és amolyan 80-as évek soft-popos feelingje bujkál benne. A szaxofon itt is viszi a pálmát, a nóta végében feltörő energia pedig nagyszerű átvezetés lesz ismét a következő dalba. 
A Some People volt a második olyan dal, amelyet sokáig nem szeretem. Monotonnak és ez által unalmasnak tartottam. Aztán idővel felfedeztem az erényeit. Egy egészen különleges nóta, amelynek ereje igazán a szövegében van. Zeneileg is hozott újat - gondolok az érces szinti témára vagy a kemény és gépies ritmusszekcióra - de igazából ennél is, mint már korábban jó pár dalnál ezen a lemezen, a végére marad a csattanó, azaz a végleteik felfokozott hangulatú befejezés.
Egészen mélyről indul az Euphoria, már-már pszichedelikus hatása van. Engem ugyan emlékeztetett néhány Fink Floyd-os témára, de nem zavaróan. Fokról-fokra épül fel, egy nagyszerű kórussal beteljesülve, s mint a cím is utal rá, kifejezetten jó érzést keltve a hallgatóban. Ennél is az a himnikus hangulat dominál, amit én annyira szeretek, és az első refrén emlékeztet is egy picit a 1985-ös Golden Feeling instrumentális verziójára. Ennél a remekműnél minden a helyén van, azt hiszem, hogy ez nem csak az album, hanem az első 10 év legjobb dala is egyben.
A végére pedig a táncszámnak is mondható Apollo maradt, bár korántsem erről van szó.
Egy korszak végének - vagy inkább egy újnak a bejelentése. Remekül illik hozzá ez a pattogó ritmus, egészen új dimenziókba repít bennünket mind a hangszerelés mind pedig az ének. A női vokálok ismét nagyon helyénvalóak, sokat adnak a dalhoz. És a vége persze megint a végletekig felpörgetett hangulat, himnikus diadal, valami vége és valami kezdete érzések kavarodása. Remek albumzáró.          

És hogy milyen volt 15 év elteltével napra pontosan újra meghallgatni ezt az albumot? Óriási. Mindig ámulattal és csodálattal hallgatom végig ezt a lemezt. Nekem nem tűnik oly nagy időnek ez a 15 év, hiszen együtt nőttem fel az együttessel, de a lemezt hallgatván nagyszerű érzés visszaemlékezni azokra a 90-es évekre. A Prostitute azért is volt mérföldkő az együttes történetében, mert megjelenése, dalainak óriási energiája végre arra sarkallta a csapatot, hogy turnézni kezdtek 1995 nyarán. A turné alapját olyan dalok adták erről a lemezről, mint a Fools, az Ascension Day, Ain't It Strange, Ivory Tower, Faith, Euphoria és az Apollo.
Szép idők voltak és maradnak.
Köszönjük az Alphaville-nek!

vafe_ 2009.08.26.

Kapcsolódó anyagok:
Marian a Prostitute dalairól, Moonpaper, 1994 (fordítás: Heltai Ákos)
Fools kritika - Heltai Ákos és Vajda Ferenc, 1994
Prostitute dalszövegek - Tompa Erzsébet fordítása