KISLEMEZMUSRA

ROMEOS
(B oldal >Headlines)
1989. március 10.

Egy új korszak kezdete. Az Alphaville első igazán rock-os dala, a The Breathtaking Blue albumot beharangozó kislemez. Az együttestől teljesen szokatlan zenei világ, erőteljes gitártémák, Gold remek éneke, nagyszerű dalszöveg. Tökéletes 12" verzió 8 és fél percben, felejthető mixek. Ian Pringle videója a Songlines-ból. A b oldalon egy sokkal inkább az Alphaville-re jellemző választás (Headlines). A kislemez a 45. helyig jutott a német listán.

Két dolog előzte meg az Alphaville 1989. március 10-én megjelent Romeos című kislemezét: hosszú csend és reményekkel teli várakozás. Majdnem két év telt el a Red Rose megjelenése óta (1987. április) és az együttes azóta gyakorlatilag nem hallatott magáról. De maradjunk még egy kicsit a Red Rose-nál: ez volt az utolsó kislemez az Afternoons In Utopia albumról, amelyhez nagy reményeket fűzött mind a lemeztársaság, mind pedig az együttes. De hiába a drága videó - ami ráadásul Magyarországon készült - a táncosra vett tv-fellépések, a dal mondhatni kereskedelmileg megbukott, Európában a slágerlistákra sem került fel. (Amerikában viszont a US Hot Dance listán a 24. lett.) Azt hiszem itt volt az első igazi fordulópont a zenekar történetében, amikor is a tömegek kezdtek elfordulni tőlük, és az Alphaville ettől kezdve inkább már a rétegzenét játszó együttesek közé tartozott.
Ilyen előzményekkel kezdődtek a harmadik albumuk munkálatai 1987 tavaszán, a producer választás pedig Klaus Schulze-ra esett, aki egyébként eredetileg egy dal elkészítésében segédkezett volna és egy hétre érkezett Berlinbe, aztán két év és egy egész albumnyi munka lett belőle. Az egész lemez elkészítésének hangulata meglehetősen borús volt, az együttes tagjai sokat veszekedett a dalok stílusát illetően. Aztán odáig fajultak a dolgok, hogy mire a lemez megjelent, a tagok alig beszéltek egymással: elsősorban Marian és Bernhard - Ricky maradt a békítő szerepében.

No, de nézzük a nagylemezt megelőző kislemezt, a Romeos-t. Meglehetősen nagy csendben jelent meg a dal, mindenféle promóció nélkül, én is egy pesti barátomtól értesültem róla március végén, hogy a hónap elején már megjelent a Romeos az NSZK-ban, de senki nem hallotta még és az együttes Nelson Project-je sem erősítette meg ezt, csak áprilisban, amikor is új autogramkártyát és hozzá egy A4-es lapot kezdtek el küldözgetni a TBB fáraós logójával és a megjelenés dátumaival.
A lemez borítója kék színű, amely egyben utalás az album címére, de a fő motívuma a borítónak egy szem lett, amelynek pupilláján egy nap rajzolódik ki, ismételt utalás az albumborítóra. Tetszetős és igazán dekoratív cover, az együtteshez és a zene színvonalához igazán méltó.  
A dalt áprilisban és májusban többször lehetett hallani a Magyar Rádió műsoraiban - én is itt hallottam először, egy barátomnak pedig sikerült is rögzítenie azt egy magnósoknak szóló műsorban. A Fiataloknak! című kívánságműsorban pedig a kislemez b oldalán hallható Headlines is lejátszásra került, mint az Alphaville új kislemeze! Érdekes volt, de nem először fordult elő, hogy az Alphaville kislemezek b oldalai is felcsendültek a rádió műsoraiban. (Seeds, The Elevator, Golden Feeling).

Első hallásra döbbenetes volt a Romeos. Egy kicsit sem emlékeztetett az Alphaville korábbi dalaira. Erős dobok, kemény szinti alapok és gitárjáték. Már az intró meglehetősen kemény és szokatlan - annak idején a középiskolai padtársam egyszerűen csörömpölésnek nevezte és le is kapcsolta a felvétel gombot rögtön a bevezető után. Hát igen, elérkezett az az idő az együttes zenéit illetően, amikor is nem lesz elég egyszer nekifutni egy dalnak. A Romeos pont ilyen. Minden furcsasága és durvasága ellenére ugyanakkor ez egy pop szám, dúdolható, néhány hallgatás után a fejedben marad. Tíz másodperces bevezető után (gitárjáték és konga!) rögtön az első versszakot halljuk: remek és igazán hangulatos dallamvezetés, Gold pazar éneke, a háttérben gitárszólóval, ami majd ugyanígy megismétlődik a második versszak alatt is. A refrének alatt riffelős gitárkíséret, amely később dallamjátszásba is átmegy, rendkívül dússá téve az amúgy is telített hangzást. A refrén egyébként kétféleképpen hangzik el a dalban - mint dallamvezetésben, mint pedig a szöveget illetően. A gitárszóló előtt egy rövid közjáték, hasonlóképp, mint az intróban. A dal végére pedig olyan hangszeres kavalkád szól, amely igencsak igénybe veszi a hallgatót: aprólékosan kidolgozott részletek, tökéletes élvezetet nyújtva a vájt fülű hallgatónak, az előbb említett telítettséget pedig a nagyszerű háttérénekesek még tovább fokozzák. A kiváló keverést egyébként Jimbo Barton végezte a londoni Townhouse stúdióban.
A dal szövegét illetően én itt most nem szeretnék külön erre kitérni, inkább ajánlom figyelmetekbe Michael Carroll írását, az album szövegeit illetően, amelyben a Romeos-t is sikerült pontosan elemeznie. 
A kislemez b oldalára a Headlines című dal került. Egy jóval poposabb hangvételű, kellemes dalocska, mondanivalóját tekintve azonban igencsak komoly témákat feszeget: az ember és a Földbolygó kapcsolatát, átalakulását és annak következményeit. A nóta zeneileg talán a Red Rose-Big Yellow Sun vonalat viszi tovább, gondolok a fúvós szekciókra, de itt szólal meg elsőként dobgitár is Alphaville dalban. Az együttes mindenesetre tartotta a megszokott színvonalat a b oldalt illetően is.
A Romeos kapcsán semmiképp sem szabad megfeledkeznünk a maxi single verzióról. A 12" korongra egy 8 és fél perces változat került, ami nagyszerűen mutatja be a dal szerkezeti felépítését: fokról-fokra építkezik, sokkal inkább átláthatóbbá (vagy hallhatóbbá) téve azt. Ez a változat is bizonyítja, milyen remekül érzi és érti az együttes a maxi verziók fontosságát, amik által még inkább megmutathatják aprólékosan kidolgozott dalaik nívósságát. Az amerikai piacot illetően az US 12" lemezre felkerült a dalnak további 3 változata (Tribal, Balcony, Teknopella) amelyek sokkal inkább az elektronika felé viszik vissza a dalt, és hogy őszinte legyek a mai napig nem értem, mi volt ezeknek az értelme. Gondolom ez egyfajta visszautalás lehetett a zenei gyökerekre.  
Még egy apróság: ez volt az egyedüli dal a zenekar történetében, amely minden lehetséges formátumban megjelent. Csak a rend és a gyűjtők kedvéért: kazetta single, 7", 12", 3"cd, és 5"cd.
A dal megjárta a slágerlistákat is, igaz inkább az alsóbb régiókban szerepelt, Németországban például a 45. lett. Ezzel tulajdonképpen elkezdődött az a bizonyos fejezet az együttes történetében, amelyre már a bevezetőben is utaltam a Red Rose kapcsán: az Alphaville zeneileg elveszítette vezető kereskedelmi pozícióit, az fokozatosan egyfajta rétegzenét játszó zenekarrá lépett vissza.      

Óriási meglepetést okozott az új kislemez a rajongók körében, sokan el is fordultak az együttestől ekkoriban, de lehet, hogy sok újat is szerzett. A Romeos lett tehát a harmadik albumot beharangozó single, a hozzá készült videó pedig a Songlines című filmjükből adódott. Az ausztrál Ian Pringle rendezte, a klip maga pedig szorosan követi a szöveg világát. 
Az új dalhoz új megjelenés is társult, előkerültek ismét a bőrgatyák - fekete szerelések, dark feeling. Minden együtt volt tehát a folytatáshoz, illetve egy apróság mégis csak hiányzott: miután a zenekar szerződése a lemeztársasággal több pontban módosult, a promóció hagyott némi kivetnivalót maga után a Wea részéről. Az egész úgy tűnt, mintha a lemezcég nem is akarná komolyan reklámozni az Alphaville új anyagait. Bár ez még a Romeos és az album esetében egy kicsit határozottabbnak tünt, viszont a TBB következő két kislemezéről ez már nem volt maradéktalanul elmondható.

vafe. 2009. március.