 |
||||||||||||
 |  |  |  |  |  |  |  |  |
||||
 |
 |
|||||||||||
 | LEMEZMUSTRA STRANGE ATTRACTOR
2017. április 7-én jelent meg az Alphaville új albuma, a Strange Attractor. Abba a kivételes helyzetbe kerültem,
hogy már egy nappal a megjelenés előtt meghallgathattam, mert Julius barátom
leszedte valahonnan a netről és el is küldte nekem az mp3-as fájlokat. Az
Amazonról megrendelt cd még nem érkezett meg, de legalább a dalokat hallgatni
tudom. Nem akarok elhamarkodott véleményt mondani a lemezről, de már
a minták alapján is úgy gondoltam, hogy ez egy erős korong lesz,
annak ellenére hogy nem tudtam a korábban beharangozott indie vonalat
hova tenni. Túl sokszor nem is
tudtam még meghallgatni a lemezt, de összességében azt kell, hogy mondjam, ez
egy nagyon erős, jól összerakott anyag, jó dalokkal, remek és igényes
hangszereléssel. (Hál’ Istennek a CROG mainstream popját sikerült maguk mögött
hagyniuk.) Remekül találták el a gitárok és az analóg szinti cuccok
egyensúlyát, Marian énekéről is csak felsőfokon! GIANTS Az albumot nyitó dal
mindig a The Paradigm Shift-et juttatja eszembe a Prostitute-ról.
Ez ugyan olyan sötét és programadó darab, mint az, amelybe remekül bele
van építve a múlt (első versszak > ebből az álom mizériából tényleg
nincs menekvés) aztán a vágyakozás a tovább lépésre. Egyben meghívó mindenkinek
egy újabb utazásra: ezek vagyunk most, ezt kell, vagy nem kell
elfogadnotok. Én elfogadtam, baromi jó kezdés, zeneileg merész és meglepő
indítás. Ahogy Bőczén Zsolt barátom is írta a minap, várnánk a dal végén a
kiteljesedést, a katarzist, de az elmarad. Persze, szerintem szándékosan.
Tulajdonképpen a meghívás a lényege a dalnak, hogy ne legyetek már annyira
meglepődve azon, amit a továbbiakban hallani fogtok. Nagyon jók a gitártémák,
Gold hangja tényleg Bowie-ra emlékeztet, és úgy az egész tényleg tökéletes
indítás! (két nap telt el úgy, hogy nem tudtam
meghallgatni a lemezt. kész vagyok. ma végre odaértem, hogy ismét....04.14.) MARIONETTES WITH HALOS Sokáig nem tudtam hova
tenni ezeket a dicsfényben rángatózó marionett babákat. Ez a dal is
sokkolt elsőre, de aztán felfedeztem micsoda értékek vannak benne. Az analóg
szintik az elején valamelyik Depeche Mode dal kezdete is lehetne az utolsó
három albumuk valamelyikéről, de a továbbiakban azért ez sokkal
izgalmasabban alakul. Remekül jönnek hozzá a gitár témák, és eszméletlen
erős a szöveg! Mit szöveg? Ez ismét költészet! Gold sorai remekül
figurázzák ki a mai popipar üdvöskéit, szemrebbenés nélkül állít görbe tükröt a
fotószalagon szállított popsztárocskákat
felfuttató ikszfaktor és tásai műsorok elé. Roppant
erős dal, nem éppen a rájuk jellemző stílusban, de mégis működik! HOUSE OF GHOSTS Ez az első tipikusan
Alphaville dal a lemezen, amely bármelyik korábbira is felfért volna. Bár
leginkább a CROG-on szerepelhetett volna, mert a témája ennek is a
magányosság. A zongora motívumok a Mysteries of Love maxiját juttatják
eszembe. Sok izgalmas analóg cuccot használtak a felvételnél, gondolok a
szintikre és dobgépekre. Összességében olyan 80-as évek feeling, amit én
annyira nem bánok! Jó kis dal ez, na! AROUND THE UNIVERSE Első hallgatásra itt
volt az első lúdbőr. Na meg az első könnyek. Lényegében ez egy
egyszerű ballada és talán ebben van a nagysága. Ez egy sláger, de hát
ilyen is kell egy lemezre, ha már egy pop együttesről albumáról
beszélünk. Ráadásul több ilyen nem nagyon lesz a továbbiakban, ami persze
nem negatívum akar lenni. Én úgy emlékszem, hogy a dalt Marian az apja
halála után írta és tulajdonképpen ez neki szól. Meg azóta Martinnak... ENIGMA Amikor kikerültek a
netre a fél perces minták az albumról, ez volt az első részlet, amelynél azt
mondtam, hogy igen, ezt már nagyon szeretném meghallgatni. Abba a fél
percbe beleborzongtam. Az egészet hallva ez egy furcsa dal: a felütésekkel, a
diszonanciájával, a több tétélből való építkezésével nagyon meglepett, és csak
sokadjára kezdett működni nálam. Éppen a sok kis apróság miatt - amelyek
igazán változatossá teszik ezt a darabot - lett a lemez egyik izgalmas
dala. A szöveget olvasva ismét a magány, az egyedüllét, de méginkább az
öregedés és az attól való félelem vagy rémület az, amiről szól. Szólhatna
akár Martinnak is, de szerintem ez a dal még a halála előtt írodott.
(Ma végre a kezembe foghattam az új lemezt,
miután megjött a cédém. Nagyon szép és igényes a booklet. Közben ki-kimaradt
néhány nap, hogy nem tudtam végig hallgatni. De ma meghallgattam végre rendes
lejátszón, adott is a hangfalaknak ez az őrületes basszus. Eszméletlen
mennyire szól ez az album!!!.... 04.22.) MAFIA ISLAND Ez a dal kétségtelen az első zenei csúcspontja a
lemeznek, annak ellenére hogy nálam annyira még nem működik, viszont baromi jól
össze van rakva, piszok jól szól (mondjuk ez minden dalra igaz) és értékelem a
bátorságot, hogy egy ilyen kompozíciót bevállaltak. Nekem az On the Beach és a
Crazyshow dalok jutottak eszembe, mintha azoknak a koncepcióját követné,
hangulatában meg mintha ebből a kettőből gyúrták volna össze. Lehet, hogy nincs
igazam és nem így van, én csak ezt érzem ki belőle. A szöveget olvasva ez olyan
, mint egy beszámoló egy különös utazásról. Nagyon erős dal! A HANDFUL OF DARKNESS Ez a darab viszont a lemez első érzelmi
csúcspontja! Méltó lezárása az album első felének. Régóta vártuk már ezt a
számot, hogy megjelenjen, és igaza volt Goldnak, a CROG-ra valóban nem illett
volna. De most itt van és bearanyozza a szívünket és a lelkünket. Ez egy
fohász, egy ima, amely olyan zenei aláfestést kapott, hogy az állam leesik,
valahányszor meghallgatom. Eddig nem említettem, de itt már muszáj szólnom
arról, hogy óriási háttérvokálok hangzanak el a lemez dalaiban. Rendkívüli
pontossággal megszerkesztve és elhelyezve! Ennél a dalnál kétféle kórust
is hallunk, a többi dal esetében pedig sokszor eszembe jutottak a Queen vokálok
– nem hiába – Gold Merkury rajongói is. A CROG nagy hibája volt, hogy nem
voltak rajta nagyívű balladák. Itt már ez a második! (Nos, az album
második fele következik, amely nagyon meglepett, pontosabban (pozitív
értelemben) megdöbbentett – de erről már írtam az első részben is. A lemez első
fele hajaz inkább az együttes korábbi munkáira, a melankolikus és középtempós
dalokkal, megfejelve azt két balladával.) A Strange Attractor
második fele a húzósabb és rockosabb nótáké. Jó ötletnek tartom, hogy így lett
felépítve a lemez, mert így legalább nem fárad el, nem ül le az egész, hanem,
tényleg a hallgató figyelmét fenntartva, még inkább erősödik és fokozódik az
album varázsa, hogy aztán a végére ismét megnyugodjon egy remekművel
beteljesedve. Az előző részben szintén írtam már, hogy a háttér vokálok milyen
nívósak és mennyire teszik dússá a dalok hangzását, nos, az album következő
dalaira ez még inkábbi igaz. SEXYLAND Nem akarom leírni
minden egyes darabnál a döbbenetet, amit először éreztem a hallgatásukkor, de
ez az egyik dal számomra, ami mindet visz. Óriási ereje és lendülete van!
Remélem ez lesz a koncertnyitó szám az elkövetkezendőkben! A szövege meg az
első volt, amit már öt éve lefordítottam, és ha
jól látom nem is változtatott rajta Marian. Über-brutál jó zene, le a kalappal!
RENDEZVOYEUR Ez egy érdekes dal.
Egyrészt olyan western hangulata van a gitár téma miatt, másrészt pedig
leginkább egy amerikai néma burleszkfilm betétdalaként tudom elképzelni a múlt
század elejéről. Először sokat léptettem, nem tudtam mit kezdeni vele, de
mostanra azért nagyjából megbarátkoztam vele. A szöveggel még nem is
foglalkoztam, a címét sem tudom mit jelent pontosan. Brutális a tempója, a
leggyorsabb dal a lemezen. Nekem ez és a HC most talán az, amit annyira nem
kedvelek... NEVERMORE Ezt a dalt nagyon
vártam. Egyrészt a szövegét évek óta ismertem és szerettem, másrészt
kíváncsi voltam, hogy milyen zenei aláfestést kap majd. Hát csalódnom nem
kellett, mert remekül folytatja az előző dalok lendületét. Kapott
egy frappánsan építkező elektronikai alapot és ezt fejelték meg a zúzó
gitár riffekkel. Minden a helyén van, ez is brutál jól szól és
remélem koncert darab lesz. A szövegre visszatérve, kár hogy le lett
rövidítve, de talán így is érthető az önmagával találkozó és viaskodó Gold
félelme és kétségbeesése. FEVER! No, ettől a számtól
féltem a legjobban a korábban megismert részletek alapján. Hát bevallom,
hogy így három hét elteltével kezdett működni nálam, mert eddig nem igazán
tetszett. Korábbi dalokra emlékeztet a dal felelgetős felépítése, ami egyébként
kiváló ötlet itt is, de a mai napig inkább egy táncszámnak tartom.
Persze mint miden dalnál, itt is remek a hangszerelés, a vokálok, Gold meg
itt kezd el igazán sokat falsettót énekelni, ami stílusában nekem kicsit Bonós,
de akár Prince-t, vagy a Bee Gees-t is említhetném. HEARTBREAK CITY Amikor megjelent a
kislemez, már írtam róla, és azóta egy kicsit változott a véleményem.
Folytatódik az előző dal falsettó motívuma és lendülete, csak itt rögtön a
verzékben. A refrén már inkább emlékeztet az Alphaville-re. Az albumot ismerve
nekem ez az egyik leggyengébb láncszem most, nem is értem igazán, miért ez lett
a felvezető single. BEYOND THE LAUGHING SKY Kétségtelen, a végére
maradt az album zenei kiteljesedése, második zenei csúcspontja. Emlékszem,
amikor előszőr hallottam, dobtam egy hátast a beindulós résznél. A
mai napig így vagyok ezzel, mindig alig várom, hogy ahhoz a részhez érjen
a dal. Érdekes az is, hogy itt kevésbé zavar a falsetto, a vokálok ismét
csodálatosak, a gitártémák nagyszerűek, a végén ismét a felelgetős ének
megoldások, egyszerűen az egész zseniálisan van felépítve. Én egy picit
nyújtottam volna még, de kétségtelen amit hallunk, az roppant jól össze
van rakva. Minden idők legjobb Alphaville dalai között van! Az utolsó dal, amit
Marian még Martinnal írt... ... és mit is
írhatnék befejezésként? Nyilvánvaló, hogy elfogult vagyok, mert azért
érzelmileg sokat kaptam az Alphaville-től az elmúlt 33 év alatt. Most sem
csalódtam. Ez egy nagyon erős lemez, jól megírt dalokkal, szövegekkel.
Stílusában, mint már írtam, nekem a Show és a CROG keveréke, bár sok új, eddig
nem hallott stílust (indie, funky) kipróbált a zenekar ezen a lemezen. Nem
tudom, írtam-e már, hogy mennyire brutális mélyek vannak a dalokban (először
azt is hittem, hogy túl vannak tolva és majd szétestek a hangfalak) és hogy
milyen jók a vokális megoldások. Az elmúlt három hétben volt, hogy nem tudtam
napokig meghallgatni, ami nem is baj, annál nagyobb kíváncsisággal vettem elő
újra. És ezt fogom tenni még hetekig... A Strange Attractor dalainak szerzői: GIANTS Lyrics:
Gold, Music: Gold-Telonio-Ruszczynski MARIONETTES
WITH HALOS Lyrics: Gold, Music: Gold-Ruszczynski HOUSE
OF GHOSTS Lyrics: Gold, Music: Gold-Martin Lister AROUND
THE UNIVERSE Lyrics: Gold, Music: Gold-Martin Lister ENIGMA Lyrics:
Gold, Music: Gold-Rainer Bloss-Telonio-Ruszczynski MAFIA
ISLAND Lyrics: Gold, Music: Gold-Telonio-Ruszczynski A
HANDFUL OF DARKNESS Lyrics: Gold, Music: Gold-Martin Lister SEXYLAND
Lyrics: Gold, Music: Gold-Martin Lister-Ruszczynski RENDEZVOYEUR
Lyrics: Gold, Music: Gold-Markus Reinhardt-Ruszczynski NEVERMORE
Lyrics: Gold, Music: Gold-Ruszczynski FEVER! Lyrics:
Gold, Music: David Goodes, Gold, Telonio HEARTBREAK
CITY Lyrics: Gold-Martin Lister, Music: Gold-Ruszczynski BEYOND THE LAUGHING SKY Lyrics:
Gold, Music: Gold-Martin Lister
|
|
||||||||||
 | | | | | | | | | |
|
| |
