LEMEZMUSTRA

SALVATION
(1997. szeptember 1.)

Az együttes újbóli "üdvözülésének" kísérlete. Egy album a vissza a gyökerekhez jegyében. Szintetizátoros megakompozíciók, techno és dance elemek, filharmonikusok és samplerek.
Az utolsó anyag, amelynek megírásában még Echolette is részt vett, jóllehet a felvételek már nélküle készültek el. Egy album, amely leginkább megosztotta a rajongókat. Három kislemez, 1999-ben pedig amerikai kiadás új külsővel.

"Új partok felé hajózunk" - mondta valamikor 1995-ben Marian Gold egy rajongó kérdésére válaszolva, aki arra volt kíváncsi, hogy milyen zenei is lesz hallható majd az együttes ötödik albumán. 1996 nyarán szivárogtak ki az első hírek a készülő új albumról, sőt már egy komplett dallista is napvilágot látott a korabeli Moonletter egyik számában. Miután elkészültek a demo verziók egy dél-franciaországi stúdióban, Ricky Echolette távozott az együttesből, így a hivatalos felvételek már nélküle készültek el. A lemez végül is egy angol producer, Andy Richards irányításával került felvételre.
Mivel az együttes (részben a Wea nyomására) úgy döntött, hogy egy album erejéig visszakanyarodik gyökereihez, ők maguk is és persze a rajongók is a Forever Young című bemutatkozó lemezzel állították párhuzamba. Gold is bevallotta, miszerint elég sok körülmény hasonló volt a két album elkészítésénél. Egy meglehetősen rövid periódus alatt készült el mindkettő, a FY után pedig először ez volt az a lemez, amelynek dalszövegeit ismét Marian írta egyedül. Az albumot a Wishful Thinking előzte meg kislemezen 1997 júniusában, majd maga a lemez szeptember 1-jén jelent meg Európában.

A borítóra érdekes módon ismét egy kutya került, mint fő motívum (talán mindenki emlékszik, a Prostitute albumon is kutya látható) mögötte egy feszület egy függönnyel. Nemcsak a zenében, de a megjelenésben is visszalépés tapasztalható a '94-es koronghoz képest, ami persze önmagában nem baj. Egyszerűbb, jóval áttekinthetőbb borító ez, érdekes fotókkal kiegészítve. A Salvation-ra 12 dal került, most nézzük sorban ezeket:

Az albumot az Inside Out nyitja, amely már elsőre meglepett, mert érdekes módon nem csak én, de többen is valamilyen gyors dalra számítottunk a dalcímet meglátván. Ennek ellenére egy gyönyörű, lassú vagy már-már középtempójú nótával indul a lemez. Óriási szinti zuhatag, Gold világot átölelő éneke, lágy, de pontos gitártéma a háttérben. A szinti szóló pedig egy az egyben az Apollo-ra emlékeztet, mintha annak lenne a folytatása. A szöveg metaforák halmaza, amely elsőre talán egy szerelemről szól, de szerintem annál jóval többről: az együttesről és rajongóiról, az elmúlt idő szépségeiről és nehézségeiről.
A Money In The Moon jellegzetes szinti motívumot kapott, amely tulajdonképpen a dal alapját is adja. Erre építkezik a nóta többi része, a gitárok, a dobok és az effektek összhangja tökéletesre sikeredett. Ennél már csak a későbbi koncert verzió lesz ütősebb. A szöveg csupa metafora és sokáig nem értettem miről is akar szólni, de talán ez valamiféle jövőkép, apokaliptikus vízió. Nehéz megérteni, olyan ez, mint valami kódolt üzenet.
Először talán a Guardian Angel-t hallván szembesültem azzal igazán, hogy itt most tényleg egy szinti lemezt hallok. Csupa elektronikus hangzás, dobgépek és effektek, mindez olyan összhangban Marian hangjával, hogy az ember szinte beleborzong. Eleinte zavart ez a táncolható és földbe döngölő ritmusszekció, de a Wishful Thinking-et hallgatva kezdtem beletörődni: igen, az Alphaville csinált egy techno lemezt. Apró hibája a Guardian Angel-nek talán az, hogy a szövege Gold-tól elég gyengécske teljesítmény.
A Whisful albumverziója rendesen földhöz vágott, amikor meghallottam az eléggé gyengécske kislemez változat után. Bár meg kell, hogy mondjam, az albumon hallható verzió jobban passzol a szöveghez, sokkal inkább átadja azt az érzésvilágot, amiről a vers szól. Bár a Wishful az albumon zeneileg már olyan brutális és kétségbeejtő, hogy talán én sem mertem volna kislemezen bevállalni ezt a változatot. A nagyzenekari részek egészen lenyűgözőek és pont helyénvalóak.  Mint ahogy a Flame című dalban is, abban a dalban, amely talán egy második Forever Young lehetett volna, ha a lemeztársaság megfelelőképpen áll mellé. Egy gyönyörű szerelmes dal, érett és letisztult zenei ötletekkel, megható szöveggel. De mivel csak promóciós változaton jelent meg kislemezként, a hiányzó videóról nem is beszélve, nem kerülhetett fel a slágerlistákra sem. A rádiók viszont előszeretettel szerepeltették, sőt nem egy rádiós listát vezetett.
A Point Of Know Return folytatja valamelyest azt a melankóliát, amelyet a Flame elkezdett, de itt most egy egészen más megközelítésről van szó. Egészen egyedi hangulata van ennek a nótának, egy kicsit emlékeztet korábbi dalokra. Van benne valami szomorúság, ugyanakkor ott bujkál benne az a himnikus aspektus, amit én annyira szeretek az Alphaville dalaiban. A szövege pedig az egyik kedvencem ezen az albumon, és az egyik legszebb is egyben, amely az elmúlásról szól. Kiemelkedően jó a szinti szóló és az alatta hallható vokális rész.   
A Control talán az a dal, amelyiknél azt kell mondjam, hogy na ne! A szöveggel minden rendben, csak hát a zene. Mintha valamelyik eurodance zenekart hallanánk a 90-es évekből. Erre mást nem is lehet, csak táncolni, de semmi szörnyülködés! A könnyed Control után egy sötétebb és nehezebb darab következik, a Dangerous Places. Meglehetősen kemény és sötét tónusú a szintetizátor motívum, de ez önmagában megadja a dal hangulatát. Aztán végre a második vers alatt már jön egy kis gitár, Gold egyre jobban hajtogatja, hogy let's go és common, utána jön egy meglehetősen idegesítő szinti szóló, amely mindinkább az őrületbe kergeti a hallgatót.  Egy kicsit megnyugtatóbb a Spirit Of The Age, bár az erőteljes, torzított ének vagy inkább szavalat eléggé éles kontrasztot állít a tiszta és csilingelő szintetizátor-hangzáshoz, Marian fejhangja egy kicsit idegesítő, de a női háttérénekesek a refrénnél nagyon jól szólnak, és remekül emelik a dal hangzását. A szöveg pedig, mint ahogy a dal címe is mutatja, egy tökéletes korkép, humorral és iróniával megspékelve. A Soul Messiah volt a harmadik kislemez erről az albumról, igaz csak 1999 októberében jelent Amerikában a Salvation US megjelenése után. Ismét egy jó kis talpalávaló, bár a szöveget olvasva más zenét képzelnék hozzá. (Ezt meg is kaptam a későbbi remixekben.) Erős dobok, rengeteg effekt és ismét egy himnikus dallamvezetés, amelyből sajnos elég keveset hallani ezen a lemezen. Sokáig idegenkedtem ettől a daltól, de idővel megszerettem. Nem úgy a New Horizons-t, ami ugyebár egy fontos dala ennek az albumnak mondanivalóját tekintve. Zeneileg nekem sosem jött be, bár rendesen összerakták, a női vokálok kifejezetten erősítik a nótát. Eredetileg ez lett volna az albumzáró, még szerencse, hogy a lemeztársaság rábólintott a Pandora's Lullaby-ra.
Érződik rajta, hogy nem ennek az időszaknak a termése, első hallásra nem is illik az albumra. A reménytelenség tökéletes leírása, amely talán utat nyit egyfajta várakozásra a megváltás felé, mintegy beteljesítve az album címét. Gyönyörű dallamvezetés, szimfonikus kíséret, mint egy musical vagy opera részlet. Marian a korszak egyik legjobb énekteljesítményét nyújtja. Örültem, hogy ez lett az albumot záró dal, igazi magasságokba emelve azt.  

A kérdés persze megmaradt a végére. Sikerült-e valamiféle megváltást elérnie ezzel a lemezzel az Alphaville-nek? Nos, azt az újbóli megüdvözülést, amely az ismételt kereskedelmi sikert célozta meg, nem sikerült megvalósítani, bármennyire is erőltette és ragaszkodott hozzá a lemeztársaság. Az album a 74. helyig jutott a német album listán. A projekt vége a Wea-val való szakítás lett. Ez is felfogható egyfajta megváltásnak a zenekar részéről, akik tény és való, hogy rengeteget küszködtek minden egyes album megjelentetése előtt a lemezcégükkel. Ami pedig a rajongók táborát illeti, nem értettem soha a fanyalgókat, de igazából azokhoz sem tartoztam, akik kitörő örömmel fogadták ezt a lemezt. Nem tartom olyan gyenge albumnak, mint annyian mások, szívesen hallgatom a mai napig.

vafe_2009.  

Kapcsolódó anyagok:
Wishful Thinking kritika - vafe, 2000
Salvation dalszövegek - Tompa Gábor fordítása
Salvation promo poszter, US, 1999
Salvation promo poszter/kártya, Wea, 1997