KISLEMEZMUSRA

SONG FOR NO ONE
2011. március 4.

A Catching Rays On Giant album második kislemeze. Az együttes történetében immáron a második albumnyitó, amelyet kislemezre másoltak. Sok-sok év után az első single, amelyre ismét b oldal került: egy unplugged válogatás 16 percben.
A dalhoz egy ötletes, látványos és mozgalmas animációs videó készült.

Az Alphaville immáron a második kislemezét jelentette meg a tavalyi albumáról, s mi tagadás, én egy kicsit meglepődtem a dalválasztáson. Ugyan voltak már árulkodó jelei annak, hogy a lemeztársaság igencsak szívén viseli e dal sorsát, de igazából nem gondoltam arra, hogy az albumnyitó lesz a következő kislemez. Az együttest ismerve ez talán meglepő választás, a lemezcég érdekeit is figyelembe véve talán mégsem.
Azt is meg merem kockáztatni, hogy az esetleges kislemezes dalok már az album megjelenése előtt kiválasztásra kerültek, legalábbis erre enged következtetni a Martin Lister-t bemutató írás az együttes hivatalos honlapján. (Ezek szerint a Call Me lesz a harmadik kislemez, amelyre én másodikként számítottam.)
De van egy másik utalás is, méghozzá a producert, Jochen Schmallbach-ot érintően: ezek szerint az albumnyitó lett volna eredetileg az első kislemez, de a lemeztársaság kivárt, és az I Die For You Today mellet döntött.

A Song For No One sem "új" dal az együttes történetében. Eredetileg ez már egy, a 90-es évek közepén keletkezett dalötlet, amely Gold második tervezett albumán, az Untitled-en szerepelt volna. 2004-es keltezéssel az együttes hivatalos honlapjára is felkerült a dalszöveg. Azóta eltelt jó pár év, és a dal eredeti szövege és dallama is igencsak megváltozott. Lister hozta a jellegzetes füttyös motívumot, amelyet először egy 2008-as koncerten játszottak így. Végső formáját a CROG album felvételi időszakában nyerte el, amely albumnyitó lett egyben.

Mindenek előtt, néhány szó a borítóról: ha ez első kislemez, az IDFYT az egyik legszebb az együttes történetében, akkor a második single borítója az egyik legjobb, amit valaha is készítettek. A ló illetve a lófej motívum már előfordult az együttes pályafutása során, ami ott és akkor is nagyon tetszett. Ez most ugyan egy másfajta megközelítés, de igazán művészire és igényesre sikeredett. Marian meg csak bámul és bámul ránk sejtelmesen... 

A kislemezre a már jól ismert album verzió került, annak ellenére, hogy a megjelenést megelőző hetekben szóba került, hogy egy Sebastian Komor-féle változat (Edmonton Mix) lesz a single-re másolva. Ám a kislemezre mégsem, nagy meglepetésünkre a videóhoz viszont mégis ezt a változatot választották.  Ugyanakkor ezzel párhuzamosan, a német rádiók pedig egy harmadik, úgynevezett Alternative Radio Mix-et kaptak a dal népszerűsítése céljából. Ennyi változattal akár egy remix single is megjelenhetett volna.
A Song For No One zeneileg roppant egyszerűre sikeredett. Jellegzetes zenei motívuma miatt pedig rajongói berkekben egyszerűen csak a "füttyös" becenevet kapta. Számomra nem csillogtat olyan nagy erényeket, hogy kislemezes dal legyen belőle. Ennek ellenére slágergyanús, hiszen néhány meghallgatás után a fejedben marad, azt veszed észre, hogy fütyülöd, aztán visz magával, énekeled. Marian hangja és éneke egészen kiváló.(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekem mindig az Ariana című nóta ugrik be, abban is hallható egy füttyös jellegű szóló.) Klassz kis bulizós nóta, éppen ezért is lóg ki valamelyest az Alphaville kislemezek sorából.
A tucat számok tömegéből pedig a szövege emeli ki igazán, amely tele van iróniával, utalásokkal az együttes és a zeneipar újbóli összefonódásáról. 
A b oldalra (ha mondhatok ilyet a cd-k korszakában) egy egészen különleges zenei darab került. Az Unplugged Medley három Alphaville dal akusztikus, élőben előadott verzióját tartalmazza, amely a CROG album megjelenését ünneplő partin került felvételre Berlinben, 2010. november 18-án. Ha magáért a címadó dalért nem is, ezért az anyagért mindenképp érdemes megvenni a kislemezt, sőt minden rajongó gyűjteményében ott a helye. A felvételen a Carry Your Flag, a Big In Japan és a Dance With Me egy-egy remekbeszabott akusztikus verzióját hallhatjuk.
   
Végezetül néhány szó a dal videójáról. Ez már a harmadik animációs film az együttes történetében. (A Middle Of The Riddle és a Forever Young 2001 volt az első kettő.) 
Ötletes, látványos és mozgalmas klip, amely árulkodik arról, hogy Marian igazi Monthy Pyton és Verne rajongó. Mindamellett, hogy van néhány zavabaejtő rész benne, egyetlen egy hibája talán az - ahogy Heltai Csaba barátom is megjegyezte - a refrénnél mindig ugyanazokat a képkockákat látjuk. Ez lesz az elsőAlphaville kislemez nálam, amelyet igazán a videója miatt fogok megszeretni. ;-)

vafe_2011. március 21.