KISLEMEZMUSRA

THE IMPOSSIBLE DREAM
1994. november 18.

A Prostitute album második és egyben utolsó kislemeze. Egy nagyon szép szerelmes dal, gyönyörű szaxofon témával, remek hangszereléssel, Marian óriási énekével.  A b oldalon - az együttes történetében másodszor- az album egy másik dala, az All In The Golden Afternoon.
A kislemez nagyobb népszerűséget is megérdemelt volna, csak hát videó hiányában ezt már 1994-ben is nehéz lett volna megvalósítani.

A negyedik album - bár kereskedelmileg nem érte el a korábbiak sikerét - méltó lezárása volt az együttes első évtizedének. Az Alphaville igazán nívós zenei magasságokba emelkedett ezzel a nagylemezzel, hiszen szakmai sikere a mai napig megkérdőjelezhetetlen. Az első kislemez a Fools volt erről a korongról, amely csaknem két hónappal jelent meg az album előtt, és amely sajnos szintén felejtős volt, már ami a sikerességét illeti, hiszen Németországban éppen hogy befért a 100-as listába, ugyanakkor Finnországban10. lett. A második kislemezzel meglehetősen sokat vártak, hiszen az album után majd 3 hónappal jelenhetett meg. A The Impossible Dream-re esett a választás, amely számomra egyáltalán nem volt meglepő.

A borítóra a Prostitute füzetéből ismerős hattyúszárny került, amely a dal szövegénél található. A festett logó és a kislemez cím igazán impozánsá teszi a kék borítót, amely méltó az első kislemezhez és az albumhoz. Tartalmát illetően: egy perccel lerövidítették a dal album verzióját. A fazonigazítás persze teljesen helyénvaló, ha a rádiókhoz igazítanak egy dalszerkezetet. Csak hát ezt a dalukat sem játszották a rádiók, ugyebár.
B oldalként az album egyik gyöngyszeme, az All In The Golden Afternoon található a maxi cd-n, amely számomra ugyan jó választásnak tűnt, ugyanakkor meg is lepett. De az együttes elmondása szerint nem volt több daluk akkoriban B oldalnak, ezért nem volt már ilyen dal az előző kislemezen sem. Mindenesetre érdekes, hogy ez volt a második single az együttes pályafutásában, amelyen két lassú dal szerepelt. Harmadik tracként a címadó dal úgynevezett Projection Mixe hallható. Egy letisztult, egyszerű verzió ez, amelyben a gitártéma viszi a fő motívumot, a ritmusszekciót teljesen visszavették. Ugyanakkor maradtak a nagyszerű szaxofon témák, a gitárszóló, a kétféleképpen énekelt refrén, csak az egész egy kicsit szellősebbre sikeredett, a változat nem kis erényére. Sajnos ehhez a kiadványhoz már nem társult semmilyen más formátumú változat, már ami a remixeket illeti.
A kislemezhez sajnos már videót sem készítettek, mindössze néhány tv-fellépés maradt ránk ebbők a korszakból. (Itt van mindjárt egy 5:20-nál.) Az együttes kiegészülve Rudy Nielson-nal (gitár), Rene Decker-rel (szaxofon) és Hans Behrendt-tel (dob) > lásd fotó jobbra fent.

Olyan sokat nem tudok és nem is szerettem volna írni erről a kislemezről, bár a kedvenceim között mindenképp megtalálható.
Nem egy visszatérő szimbólum, szókép fordult már elő az Alphaville dalaiban és borítóin, és milyen érdekes, ebben is van egy ilyen, a hattyú (szárny) motívum: a Cygnus, azaz a Hattyú csillagképe már a második album egyik dalában a Carol Masters-ben megjelent. Aztán 2001-ben az And As For Love, a The swan song II (azaz A hattyúdal II) alcímet kapta. 2004-ben jelent meg először az együttes logója mellett a hattyú, majd a 2010-es album borítóján ismét találkozhattunk a Cygnus-szal, ezúttal Marian arcába helyezve azt.
A mai napig rácsodálkozom, hogy mennyi minden és milyen tudatosan szövi át ezt az Alphaville-nek nevezett univerzumot.  Ez a motívum is egy nagyszerű példája ennek.     

vafe_2011. november 4.